Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Kitaszítva – máshol, másként - Kunt Gergely: Az idő partján. Egy hadifogolynapló narratív pszichológiai elemzése
viden ír csupán: „Borult, hűvös - Semmi. - Nincs innen szabadulás nagyon el vagyok keseredve és végtelen fáradt vagyok. Kora reggel már alig tudok mozogni.”21 A visszaemlékezések általános jellemzője, hogy szinte minden esetben saját perspektívájából adja vissza a történéseket, egykori saját tapasztalatait, gondolatait. Ekkor apósa látogatását írja le, ám itt is megfigyelhető, hogy asszociációi révén a jelen egyes történéseihez múltbéli emlékeket társít. „Aggódva lestem a vonatot nem lesz-e nehéz a leszállás, de semmi sem történt. Bözsém- mel érkeztek. A kényelmes fedett kocsival vártam a jó Bánki Ferenccel, akinél jobb kocsisom nem volt s talán nem is lesz. Végtelen kedvesen telt el ittléte Apukának. A városi embernek be tudtam mutatni a gazdálkodás minden ágát. Legboldogabb voltam, amikor kocsiról leszállva előtte huzaton el a gőzeke.” Teljes magányában, amikor környezete tagjaival őszinte, érdemi kommunikációt nem folytathatott, különösen fontos volt számára a pozitív vélt vagy valós egykori visszajelzések felelevenítése; így pl. apósával kapcsolatosan is megjegyzi: ,Akkor még ménes, gulya, 1000 drb. birka, sertésfalkák, remek hízók felett rendelkeztem, és Apuka bizonyára büszke volt vejére legalább is én úgy éreztem”. Az egykori sikerek, elismerések felidézése önértékelésének megerősítéséhez is hozzájárulhatott. 21 A bejegyzésben elsősorban a kiújuló betegségének hatásáról ír, e nap olyan rosszul érezte magát fizakilag, hogy még másnap is megemlékezett róla: „Az egész tegnapi nap nehéz volt. Fáradt, kimerült voltam, ma sokkal könnyebben mozgok csupán a légzés nehezített.” 22 Szinte naponta emlékezik meg asszociatív alapon valamelyik családtagjáról „Nyópapáról emlékeztem A hadifogoly identitásának két fontos eleme van: részint mint családjáról gondoskodó apára tekintett önmagára, ám jóval többször magát mint sikeres gazdálkodót ábrázolja. Az apósa látogatásához csak közvetett módon kötődő emlékezés során is részletesen megemlékezik a gazdaság irányításával töltött mindennapokról: „Volt munka és dúskálhattam benne. Istenem de jó volt. Volt idő amikor hamarabb keltem a béreseknél a hízómarhák etetéséhez és az iroda előtti kis lócán hanyatt fekve vártam a napfeljöttét szunyókálva és madárdalt hallgatva míg csak esetleg az öreg Pali bácsi vagy az első napszámos rám nem köszöntötte az adjon Isten jó reggelt. Mikor mindent elintéztem, mindenki munkába állt, esetleg a fontosabbakat meg is néztem, egy kis pihenő a rádió mellett, rövid reggeli (ezt rosszul tettem) és azután kordé vagy kocsi, körül a határban. Szöllőskert. Vámos Bálint bácsi kövér guruló alakja a jó csemege szöllők. A szüret, amikor kocsi, kocsi után jött a szöllőért a szomszéd falukból vagy mustért mindmind egy elmúlt jobb idő emlékei.” Az egykori eredményesen működő gazdaság bemutatására már az első visszaemlékezés elején sor kerül, majd annak második felében édesapjáról emlékezik meg. A jelen történetei közé beékelődő terjedelmes életúttörténet-töredékek visszatérő eleme ma amikor a vonatfütty a gőzekét juttatta eszembe”. Valamivel korábban a családját juttatta eszébe ugyanez a jelenség: „A folyosó ablakon könyökölök ki, ott nézdegélek gondolatok nélkül, amikor erősen befütyúlt a vonat. Olyan vágy fogott el felszállni s menni. A következő percben pedig a kis családot láttam amint ott ültök egy oldaltban nyitott vasúti kocsi fenekén. Idegenek között." 153