Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Kitaszítva – máshol, másként - Kunt Gergely: Az idő partján. Egy hadifogolynapló narratív pszichológiai elemzése
Az embereink a 21 századba lettek beosztva 100 gépkocsi vezetőt elvittek. — Beosztottak a II. beteg csoportba. Az orosz orvos helyben hagyta. - Ismét érkeztek nagyobb csoportok.” Az erősen töredezett bejegyzések egységesek abból a szempontból, hogy saját tevékenységéről semmiféle hírt nem ad, csupán a külvilág eseményeiről emlékezik meg, teljes mértékben hiányzik belőlük a naplóíró cselekvő személye. Amikor önmaga is feltűnik, akkor viszont mint az események tehetetlen elviselője, elszenvedője jelenik meg; pl.: „Beosztottak a II. beteg csoportba.” Deprimált hangulatát az igék ragozási módja is alátámasztja. Első olvasásra úgy tűnhet, hogy a családja miatt használ többes szám első személyt, ám ez a ragozás azután is megmarad, hogy hozzátartozóitól elszakították. Sokkal inkább tehát arra utal, hogy ekkorra már beolvadva a foglyok közösségébe, egyre jobban elszemélytelenedik. Az individuális tevékenységeket jelölő, első szám első személyű raggal ellátott, cselekvést kifejező igék szinte teljesen eltűnnek, az egész kétheti feljegyzéssorozatban csupán három van belőlük, ebből az első kettő egy ugyanaznapi beírásban szerepel: reménykedem, vágyódom, hiszem. Ám egy sem valós cselekvést, hanem mindhárom mentális tevékenységet jelölő ige. E kétheti részből hiányoznak az összetett mondatok, a hadifogoly a lehető legegyszerűbb nyelvi készlettel dolgozik, mintha maga a naplóírás is külön megerőltetés lenne számára. A családtól való elszakítás napján például ezt olvassuk: „Május 29. Kedd Indulás a táborból!! előbb egy német táborba onnan tovább autókon az útról az árkon keresztül a szántón szaladtunk. Nem borult fel, két ember kiesett. Éjjel a mezőn aludtunk.” Annak érdekében, hogy a cselekvés lehetőségétől való megfosztottság írásban való lecsapódása jobban érzékelhető legyen, érdemes olyan példákra utalni, amelyekben a leghalványabb nyoma sincsen a fent látható nyelvi sivárságnak, s ami ennél jóval fontosabb: a naplóírás kezdeti aktív korszakában leírt hosszabb bejegyzések mindegyikében a szöveg létrehozója koherens teljes történetet vagy részletes beszámolót alkot. A passzivitást tükröző rövid bejegyzésekkel ellentétben a hadifogoly a lábjegyzetben idézett szövegében még mint cselekvő, aktív, családjáról gondoskodó személyt jeleníti meg önmagát, aki kellően életrevaló ahhoz, hogy a ki- sebb-nagyobb problémákkal megküzdjön, így erősítve meg önértékelését. Az eseményt összefüggő koherens történetként veti papírra, amely mind stílusában, mind szerkesztettségében eltér az arasznyi bejegyzésektől. Néhány nappal később például a még le nem jegyzett híreket gyűjti csokorba, vagy mint gazdálkodó figyeli meg, miképpen végzik a helyiek mezőgazdasági munkáikat. A rövid bejegyzésekkel ellentétben ekkor gyakran alkot összetett s többszörösen összetett mondatokat, jóval kevesebb a szóismétlés, színes kifejezésekkel tűzdeli tele írását. Az egyes napi bejegyzések tematikája is változatosabb a naplóírás elhanyagolását megelőző első három hétben, s nem kizárólag a kósza hírekre és a napi időjárásra koncentrál. Ha kifejezetten a hírek leírására összpontosítjuk figyelmünket, feltűnik, hogy itt is éles különbség figyelhető meg a két bejegyzéstípus között. Míg a teljes sze146
