Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Érzelem, élet és -mód a családban - Géra Eleonóra: "Kérd[d] az Urat, hogy tegyen téged végre igazán kicsivé és szerénnyé!"

ezzel naponta újra elszomorítom az én Üdvözítőmet.”62 (1863. augusztus 13.); „Most minden nap szívesebben vagyok itt és egyre szilárdabban hiszem, hogy ez Isten rendelése. Minden nap egyre inkább felismerem, mennyire nagy volt a saját akaratom, és hogy saját magam zsarnoka voltam. De itt igazán megtanulja az ember a saját akaratát megtörni.”63 (1863. július 1-17.) Hermine nem csak a leikével, de a testével is harcban állt, gyakori betegeskedése - gyomorpanaszai és köhögése - azzal fenyegetett, hogy esetleg hazaküldik. Visszavisszatérő betegségei miatt a családtagok és a környezete egyaránt kételkedett rátermettségében. Theodor leírt egy esetet, hogyan reagált egy ismerősük arra a hírre, hogy az egyik testvére Kaiserswerthbe utazott: „Ügy vélte, hogy a kis nevetős kivételével mindannyian elég erősek ehhez.”64 (1863. július 9.)

Hermine az első fél év leteltével, alig hat héttel a vizsgák előtt komolyan fontolóra vette a kilépést, melytől Jeanette testvér mentette meg, aki az intézet lelkészéhez küldte. Félelmeire a következő biztatást kapta: „Neki nagyon kedves az, hogy a dolgok így alakultak, mert ebben az esetben annál erősebben kapaszkodom majd az Úrba.”65 (1864. január 27.) A vizsgaeredményei miatt aggodalmaskodó Hermine általában ilyesféle tanácsokat kapott bátyjától: „Soha ne tanulj egyedül, hanem mindig kérd az Urat, hogy legyen jelen és segítsen!”, „Soha ne magadnak tanulj, vagyis azzal a gondolattal, hogy egyszer abból ma62 Uo„ Hermine édesanyjához. 1863. augusztus 13.

63 Uo., Hermine Sophie-hoz 1863. július 1-17.

64 Uo., Theodor Herminéhez. 1863. július 9. es Uo., Hermine Theodorhoz. 1864. január 27.

gad húzol hasznot vagy talán épen pusztán azért, hogy ne légy másoknál alábbvaló, hanem egyedül csak az Úrért, hogy egyszer Őt jól szolgálhasd! Közlésed arról, hogy a számolás és az ezért kapott szidás miatt ’könnyek hulltak’, egyáltalán nem tetszik, még mindig egy kevés elkeseredett büszkeségről árulkodik. De talán tévedek és nem akarok neked fájdalmat okozni. Nincsen elegendő könnyünk a bűneinket megsiratni, ezért kár minden könnyért, amit a számolnitudás és a számolni nem tudás kiprésel belőlünk. Itt ismét csak egy tanácsot adhatok: »Menj Jézushoz tanulni, a legnagyobb számolómesterhez« j...]”66 (1864. február 22.). Húga a lelkésszel folytatott későbbi beszélgetést követően kétségeivel kapcsolatban ezeket írta Theodornak: „ Most már tudom, hogy szabad maradnom és ha a szívem azt mondja: Te nem vagy méltó egy ilyen tisztségre, te sohasem fogod hűségesen betölteni, ez neked túlságosan nehéz, te nem szoktál meg ilyet s ezért ez erődet meghaladó teher seb., akkor tudom, hogy az Ördög az, aki ezt odasúgta, mert az örömmeltávolítanaelinnét.”67 „De mit szólsz ahhoz, hogy imádkozás közben annyira sokszor hiábavaló, balga gondolatok lesznek úrrá bennem. Egy hang az mondja bennem, ha Istentől lennél, úgy ez nem fordulna elő, te nem lehetsz az Ö gyermeke, különben nem hagynád figyelmedet szétszóródni, hanem a legszívesebben Őrá gondolnál és az imában Vele lennél.”68 (1864. március 2.)

A fiatal leány egyszerre próbált megfelelni az intézet és bátyja elvárásainak. Ingado66 Uo., Theodor Herminéhez. 1864. február 22.

67 Bodoky II.: I. m„ 43. old.

68 Uo., Hermine Theodorhoz. 1864. március 2.

139