Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Érzelem, élet és -mód a családban - Géra Eleonóra: "Kérd[d] az Urat, hogy tegyen téged végre igazán kicsivé és szerénnyé!"

magát, utána szabadon kiléphetett és férjhez mehetett. Az előzetes tudakozódás a helyi lelkésznél nem mindig bizonyult elegendőnek az alkalmatlan jelentkezők kiszűrésére, így Hermine vegyes társaságba került. A beilleszkedés nem bizonyult egyszerűnek sem a kaiserswerthi intézet közösségébe, sem később a bejrúti anyaházéba. A társnők nem mindig tanúsítottak keresztényi magatartást, s az őt ért gúnyolódásról így írt testvérének: „[...] kérlek, ne kötekedj velem a következő levélben, mert itt már eleget kell szenvednem. A szám ugyanis gyakran, ahogyan a testvérek állítják, bevarrás, bekötés vagy vajas kenyérre kenés veszélyének van kitéve. Néha még a „I labsburg” szót is hallom.”43 ( 1864. j a n u á r 2 7. ).„/... / egyszerűségre van szükségem, arra, hogy ne emberekre nézzek és ne nekik akarjak tetszem, és szívből jövő szeretetre mindenki iránt, minden felebarátom, különösképpen testvértársaim iránt. Gyakran olyan nehezemre esik őket igazán megértenem, s olyan türelmesnek lenni velük, amilyen türelmesek velem. Valószínűleg nem fogod igazán megérteni, hogy hogyan írhatok így testvértársaimról. Talán ugyanazok a gondolatok élnek benned, mint bennem, mikor idejöttem, hogy itt egy angyalokból álló közösség él. Nem, kedves Marié, mi itt éppen olyan kísértések között élő, küzdő és botladozó lelkek vagyunk, mint ti odakint. És a bennünk élő világ mindig újra megmutatkozik.’M (1864. augusztus 21.) A magát osztráknak tartó Hermine nehezen viselte német társnői összetartását, lelkesedését a porosz uralkodó és a vezetése alatt formálódó német egység iránt. Kaisers43 Uo„ Hermine Theodorhoz. 1864. január 27.

44 Bodoky II.: I. m., 72. old.

45 BFLXIII.42. Hermine Theodorhoz. 1865. augusztus 20.

werthben rajta kívül csupán egyetlen ausztriai születésű leány tanult.45 „Előző vasárnap ünnepelték nagy ragyogással és látványossággal a porosz király születésnapját és a zászlócserét. Nagyon visszafogottan viselkedtem, mégsem maradhattam ki minden kellemetlenségből. Itt a testvérek között akad néhány túlságosan porosz, akik már gyakran bosszantottak dölyfósen hazafias kijelentéseikkel. Reggelenként ugyan az osztályommal kellett mennem a templomba, ahol a Krisztus kínszenvedéséről szóló beszéd helyett igazi hazafias, porosz prédikációt hallgattunk. Evés után minden testvér, az én kivételemmel, a konzulátusra ment, ahol egy angol hajó ágyúdörgése és török zene mellett leeresztették a porosz zászlót és felhúzták az észak-németet. Egyik magasságot a másik követte: beszédeket tartottak, hazafias dalokat énekeltek, s esténként kivilágították a konzulátust, a kórházat és a porosz gyógyszertárat. A mi tetőteraszunkon is nagy örömtűz égett. Én azonban bezárkóztam a szobámba és nem akartam az egész gyönyörűségből semmit sem látni. Milyen gyakran kívántam már, bárcsak Ausztriában vagy legalább osztrák testvérekkel dolgozhatnék együtt.”46 A Biberauer családot Pesten a család barátja, dr. Bakody Tivadar, a magyarországi homeopátia történetének egyik kiemelkedő vezéregyénisége kezelte. Hermine ragaszkodott magával hordozott kis homeo- patikus gyógyszertárához, amin a többi testvér ugyancsak gyakran élcelődött.

46 Uo., Hermine Theodorhoz és Marie-hoz. 1868. március 29.

47 Uo., Hermine Theodorhoz és Marie-hoz. 1866. augusztus 19.

135