Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Fővárosi magántörténelem - Horváth J. András: Lesz-e múltad Kovács János? – személyes magániratok Budapest Főváros Levéltárában
élésének és megfejtésének útjára invitálnak bennünket a történeti antropológiai indíttatású megközelítések. Az én-dokumentumok szubjektív jellege persze nem feledtetheti velünk, hogy azok akár rögzített textusok avagy intertextuális konfigurációk, ám az egyént körülvevő társadalmi közeget is türközik - csak éppen egy meghatározott személyes látásmódon és élményvilágon keresztül. Niedermüller Péter szavaival: „...egy közösségnek, egy társadalomnak, egy történeti szituációnak az egyéni élet szövetén átszűrődött képét” téve hozzáférhetővé számunkra.25 Az önértelmezést, az önreflexiót, az adott mentális univerzum megfejtését, dekódolását amúgy nagyban megkönnyítheti, ha az egész életfolyamatot kulturális entitásként fogjuk fel. Ez esetben az egyén különféle megnyilvánulásai is részei ennek, amelyek átvitt értelemben is „sző- vegszerűen” olvashatók. Ezzel a megközelítéssel, amely az egyén életvilágát, annak meghatározottságait végeredményben egy igen tág mezőben értelmezi, áll szemben az a felfogás, amely „az énnek az idő folyamatában egységes, minden változás, ill. szöveg közepette és ellenére önazonos természetét” hangsúlyozza. Ezen, James Olneytől származó értelmezés szerint „a szubjektum annak ellenére transz- textuális jellegit, hogy azt a szó legszorosabb értelElőadás, 1999. december. 15. Atelier ELTE. Kézirat. 20. old.; Szekeres András: Natalie Zemon Davis: Martin Guerre visszatérése. BUKSZ, 2000. 163. old.; Gyáni Gábor: A napló mint társadalom- történeti forrás. A közhivatalnok identitása. In: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Napvilág Kiadó. Bp., 2000.149. old. 25 Idézi: Gyáni Gábor: Emlékezés és oral history. In: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Napvilág Kiadó. Bp., 2000.139. old. mében különböző szövegek hordozzák. Ráadásul e szövegek bármiféle értelemben vett heterogenitása, változékonysága ellenére az én mindvégig képes megőrizni identikus voltát. ”27 Akár így, akár úgy, annyi kétségtelen, hogy az egyén által létrehozott szubjektív természetű iratok (terjed a kifejezés: egodokumentumok) a személyes identitás megteremtéséért és fenntartásáért folytatott küzdelem dokumentumai (self-makingdocumentation). Sue McKemmish levéltáros Anthony Giddens szelf-narratíva elméletére hivatkozva a szelf narratív természetére utal, amelynek legsajátabb tulajdonsága nem különféle interakciókban való részvételi hajlandósága, hanem a sajátlagos személyes narratíva fenntartásának imperatívusza lenne. Eszerint az egyén arra törekszik, hogy saját „folyamatos történetének” részéve tegye a külvilág elháríthatatlan vonatkozásait. A szelffel való küzdelem törekvés az olykor kaotikus és egyéni parti- kularizmusok által elfedett lét konzisztens és jelentésteli életre változtatásáért, állapítja meg Catherine Hobbs.28 A napló ennek folytán nem más, mint az integrált, identikus szelf fenntartásának segédeszköze.29 Meghatározó jelentőségű tárgyunk szempontjából tehát a szelf (voltaképpen az autonóm személyiség) fogalma, amellyel 26 Gyári, 1997. i.m. 12., 14. old. 27 Barták Henriett: Konfrontálódó meghatározások. In: írott és olvasott identitás. Az önéletrajzi műfajok kontextusai. Szerk.: Mekis D. János és Z. Varga Zoltán, L’Harmattan - Pécsi Tudományegyetem Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszék. 2008. 88. old. 28 Hobbs, I. m. 131-132. old. 29 McKemmish, i. m. 1996. 30. old. 11
