Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Érzelem, élet és -mód a családban - Lukács Anikó: Fogyasztás és mindennapok. Budapesten, a II. világháború első éveiben, családi iratok tükrében

állított ki Balthazár Géza számára 1941-ben egy pár varrott tiszti cipő elkészí­téséről - az ember elmereng a régi szép időkön, amikor még varrták, és nem ragasz­tották a cipőket, vagy megállapítja, hogy a hadsereg tisztjei nem kapták egyenruháju­kat, hanem maguk szerezték be, azonban önmagában ez a számla - történész szem­mel — másra nem igazán alkalmas. A családi iratok között izgalmasabbnak tűnnek azok, amelyeket nem hivatalok, intézmények, cégek, hanem magánszemélyek állítottak elő - önmagukról. Mindenki szeret bepil­lantani mások magánéletébe, akár egy la­kásba belesni az ablakon keresztül, akár naplókat, visszaemlékezéseket, leveleket olvasni, és mennél többet megmutat magá­ból ezek szerzője, annál jobban. A törté­nész sincs ezzel másképp, és nem monda­na igazat, ha letagadná gyengéjét, kíváncsi­ságát; de számára a személyes iratok mun­kaeszközök, fontos források is, amelyek közel engednek az átlagos és kevésbé átla­gos emberek életéhez, gondolkodásához, tapasztalataihoz. A Balthazár család iratai között található egy kockás füzet, fedelén Számadási könyv felirattal,7 amelybe a Balthazár házaspár (Balogh Magdolna és Balthazár Géza) je­gyezte fel háztartási kiadásait. A naplót - hiszen ez is egyfajta napló, amely napról- napra, kronologikus rendben, de sajátos szemszögből, kizárólag a fogyasztás tükré­ben tárja fel szerzője mindennapjait - a há­borús években, 1940 áprilisa és 1944 márci­usa között vezették. Pontosan tíz évvel későbbről, az 1950 és 1954 közötti időszak­ból pedig még néhány füzet maradt fenn hasonló tartalommal, ám ezek a feljegyzé­sek a korábbinál jóval kevésbé részletesek és takarosak. E tanulmányban csak a hábo­rús évekkel foglalkozom, bár a két időszak összehasonlítása-a család anyagi, társadal­mi helyzetét, presztízsét is alapjaiban meg­változtató fordulat folytán - nyilván izgal­mas tanulságokkal járna: ha magáról a fordulatról nem is gyarapodnának ismere­teink, egy budapesti család fogyasztási, vásárlási szokásainak, életvitelének átala­kulásán keresztül érzékelhetővé válna a változás mértéke, az élet minden szintjére és területére lehatoló természete. A Számadási könyv bejegyzései 1940. április 1-jével kezdődnek, egy hónappal Balthazár Géza és Balogh Magdolna eskü­vője (1940. március 2.) után, és 1944. már­cius végén szakadnak meg. Mivel a füzet­ben bőven lett volna még hely a folyta­táshoz, valószínűleg abbahagyták a kiadá­sok feljegyzését, hogy mennyi időre és mi­ért, nem tudni, annyi bizonyos, hogy a kö­vetkező fennmaradt napló csak 1950-ben kezdődik. A kiadásokat a feleség jegyezte fel, majd 1943. december végétől egy má­sik kéz vette át a napló vezetését, feltehe­tőleg a férj. (A kiadások számontartása se­melyikük számára sem volt idegen, koráb­ban, külföldi tanulóéveik alatt mindketten vezettek kiadási naplót.) A háborús évek budapesti ellátási hely­zetének számos eleme közismert. Tudjuk, hogy a közellátást, a fogyasztást rendeletek sora szabályozta, illetve korlátozta. 1940 áprilisától kezdve fokozatosan jegyrend­szert vezettek be a legtöbb alapvető élel­miszerre és más termékekre (pl. petróle­7 Uo., 2. kisdoboz. 104

Next

/
Thumbnails
Contents