Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Érzelem, élet és -mód a családban - Lukács Anikó: Fogyasztás és mindennapok. Budapesten, a II. világháború első éveiben, családi iratok tükrében

állított ki Balthazár Géza számára 1941-ben egy pár varrott tiszti cipő elkészítéséről - az ember elmereng a régi szép időkön, amikor még varrták, és nem ragasztották a cipőket, vagy megállapítja, hogy a hadsereg tisztjei nem kapták egyenruhájukat, hanem maguk szerezték be, azonban önmagában ez a számla - történész szemmel — másra nem igazán alkalmas. A családi iratok között izgalmasabbnak tűnnek azok, amelyeket nem hivatalok, intézmények, cégek, hanem magánszemélyek állítottak elő - önmagukról. Mindenki szeret bepillantani mások magánéletébe, akár egy lakásba belesni az ablakon keresztül, akár naplókat, visszaemlékezéseket, leveleket olvasni, és mennél többet megmutat magából ezek szerzője, annál jobban. A történész sincs ezzel másképp, és nem mondana igazat, ha letagadná gyengéjét, kíváncsiságát; de számára a személyes iratok munkaeszközök, fontos források is, amelyek közel engednek az átlagos és kevésbé átlagos emberek életéhez, gondolkodásához, tapasztalataihoz.

A Balthazár család iratai között található egy kockás füzet, fedelén Számadási könyv felirattal,7 amelybe a Balthazár házaspár (Balogh Magdolna és Balthazár Géza) jegyezte fel háztartási kiadásait. A naplót - hiszen ez is egyfajta napló, amely napról- napra, kronologikus rendben, de sajátos szemszögből, kizárólag a fogyasztás tükrében tárja fel szerzője mindennapjait - a háborús években, 1940 áprilisa és 1944 márciusa között vezették. Pontosan tíz évvel későbbről, az 1950 és 1954 közötti időszakból pedig még néhány füzet maradt fenn

hasonló tartalommal, ám ezek a feljegyzések a korábbinál jóval kevésbé részletesek és takarosak. E tanulmányban csak a háborús évekkel foglalkozom, bár a két időszak összehasonlítása-a család anyagi, társadalmi helyzetét, presztízsét is alapjaiban megváltoztató fordulat folytán - nyilván izgalmas tanulságokkal járna: ha magáról a fordulatról nem is gyarapodnának ismereteink, egy budapesti család fogyasztási, vásárlási szokásainak, életvitelének átalakulásán keresztül érzékelhetővé válna a változás mértéke, az élet minden szintjére és területére lehatoló természete.

A Számadási könyv bejegyzései 1940. április 1-jével kezdődnek, egy hónappal Balthazár Géza és Balogh Magdolna esküvője (1940. március 2.) után, és 1944. március végén szakadnak meg. Mivel a füzetben bőven lett volna még hely a folytatáshoz, valószínűleg abbahagyták a kiadások feljegyzését, hogy mennyi időre és miért, nem tudni, annyi bizonyos, hogy a következő fennmaradt napló csak 1950-ben kezdődik. A kiadásokat a feleség jegyezte fel, majd 1943. december végétől egy másik kéz vette át a napló vezetését, feltehetőleg a férj. (A kiadások számontartása semelyikük számára sem volt idegen, korábban, külföldi tanulóéveik alatt mindketten vezettek kiadási naplót.)

A háborús évek budapesti ellátási helyzetének számos eleme közismert. Tudjuk, hogy a közellátást, a fogyasztást rendeletek sora szabályozta, illetve korlátozta. 1940 áprilisától kezdve fokozatosan jegyrendszert vezettek be a legtöbb alapvető élelmiszerre és más termékekre (pl. petróle7 Uo., 2. kisdoboz.

104