Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)

Lovik Károly válogatott elbeszélései

szárnya volt; rajta írónnal, vékony olasz betűkkel írva, csak ennyi: „Ej, chevalier!” Korponai megrázkódott, aztán leült egy szilvafa alá, elgondolkozott, a csizmája sarkával túrta a földet, és este hirtelen elutazott.- A haza hív - írta meg a malom mellől a levelet az inasa hátán, és aztán káromkott a hitványsága miatt, de azért tovább utazott. Szekere óvatosan csúszott alá a kacskaringós lejtőn és Korponai még mindig átkozódott és legjobb szerette volna, ha a kocsi belefordul a sárga szakadékba és mindennek, gazságnak, hazugságnak hirtelen véget vetne. Ám a szekér lassan, biztosan baktatott lefelé és az ősz illata, mint egy láthatatlan alföldi folyó árja terpeszkedett végig a vidéken. Egy irtásnál a katona még egyszer megpillantotta hatoszlopos házát, amely mosolyogva és szerényen, mint a fenyő virága gubbasztott a hegy tetején.

Az erkélyen állott Zsuzsánna és csöndesen lobogtatta feléje kicsiny keszkenőjét Az asszony arca mosolygott és szép homloka vidáman, biztosan mondotta:-Tudom, hogy visszajösz, Korponai, tudom, hogy visszajösz.

71