Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)
Lovik Károly válogatott elbeszélései
Az erdész egy pillanatra meghőkölt, elsápadt, de aztán kitört rajta a részegség, elkezdett nevetni, és hahotázva dűlt vissza székében, amely bizonytalanul ingott jobbra-balra. Látszott, hogy teljesen kapatos, és már nem tudja, mit beszél és cselekszik. A frakkos egy ideig haragosan ült vele szemben, de aztán ő is meggondolta a dolgot, rágyújtott egy cigarettára, és nyugodtabb hangon így szólt:- Semmi bolondság, Domokos. Légy úriember és jó barát... megértetted? Semmi bolondság! Ebben a pillanatban a fegyházigazgató száguldott végig a szobán.- Négyes! - kiáltotta harsányan. - Négyes! Tessék foglalkozni a francia négyesre!- Gyere táncolni! - szólt a frakkos gavallér az erdészhez. - Van itt szép lány, mint a pelyva. Gombház, ha leszakad, lesz más; nos, induljunk, öreg!- Gombház... - dadogta a letárgyalt udvarló nevetve... - Gombház... Szép szó ez, hogy gombház... Még egy gombház, még öt gombház, sőt még száztizenkét gombház. A terem üres maradt. Egy pincér kinyitotta az ablakot, hogy a négyes alatt a füstfelhő kissé kitisztuljon. Amint a hideg éjszakai levegő megérintett, egyszerre érezni kezdtem a korai kelést, a hosszú utazás fáradtságát, és össze- borzongtam.-A nagyságos úr megfázott - szólt a pincér üzletszerűen mosolyogva. - Talán parancsol egy teát?-Adjon inkább egy pohár meleg bort! - feleltem, és kezemet dörzsölget- ve fölkeltem. A pincér meghajolt. Nyilván tetszett neki a frakkom, amelyet évek előtt, jobb időkben, Londonból hoztam volt.-Majd beviszem a bort a gardróbba-szólt előzékenyen-, ott meleg van, és a nagyságos úr egyedül lesz. Az utóbbi szavakat fraternizáló, csöndes gúnnyal mondotta, a pincérek finom orrával megszimatolva, hogy nem érzem jól magamat a frakkos és er- dészuniformisú gavallérok közt. A ruhatárban - melyet a II. osztályú étteremből alakítottak át - tényleg meleg volt. A hosszú asztalokon békén sorakoztak a bundák, lábzsákok, nagykendők; senki se ügyelt reájuk. Vidéken minden ember betéve ösmeri a másik kalapját, kabátját; semmi értelme sincs, hogy elcserélgessék őket, így tehát nem szükséges rájuk vigyázni. A teremben sötétség honolt, csak a kályha fénye világított pár lépésnyire. A pincér gyufát kotort elő. E percben kitűnő ötletem támadt. Hogy volna, ha egy félórát aludnék? A vasút úgyis irgalmatlanul összerázott, a mulatságnak déli tizenkettő előtt 53
