Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)
Lovik Károly válogatott elbeszélései
zongott erre a gondolatra és nem tudta, mit csináljon. Körülnézett a szobában: minden úgy volt, mint régen, a falon ott lógtak a kölyök ingecskéi, a széknél álltak sárgarézorru cipőcskéi, odébb egy háromlábú hintaló, amelynek üvegszeme bátran farkast nézett a szellemmel. A sarokban ott állt a régi szekrény, azt már kidobták a nappaliból. Künn szél kerekedett, hűvös lett, késő november volt. A gyerekről lecsúszott a paplan, mezítelen kis lába lelógott a nyoszolyáról. Rut lassan az ágyhoz ment és megigazgatta a takarót, gondosan ügyelve, hogy hideg kezével a testhez ne érjen. A gyerek nem mozdult meg. Amint a paplant eleresztette, a szabó pillantása a székre esett, ott feküdt a zöld kabátka, amelyet még ő varrt. Rut rögtön észrevette, hogy a kaputon széles hasadás van: az anya, ime, még azzal se törődik. Nem sokat gondolkozott, hanem előkereste az almáriomból az egykori tűjét meg a cérnát és térde közé kapva a kis kabátot, nekilátott a varrásnak. Azt akarta, hogy szép munkát végezzen s azért kifordította az ócska szövetet, lesimította, megtisztogatta s azután hajszálnyi öltésekkel foltozta meg. Mikor elkészült, megelégedetten nézte a ka- putot: a hosszú munka sikerült, olyan volt a ködmön, mintha most csinálták volna a legelső párisi műhelyben. A szekrényben Rut egy kis sárgaréz-horgonyt talált, amilyen a tengerészek kabátján van, azt odavarrta a gallérra. Amint a hosszú munka után az ablakra nézett volna a szabó, ijedten vette észre, hogy már reggeledni kezd. Mindjárt kukorikolni fognak a kakasok! Még egy pillantást vetett a kis fiúra, s a szeme könybe lábadt. Mégis csak az ő fia s az ő nevét viseli: egykor talán nagy ember lesz belőle s akkor az egész világ az öreg szabóra fog gondolni, akinek e lángeszet köszönhetik: kár volna a föld alá vinni! Gyorsan megfordult és kisurrant az ablakon. Az üvegmegzörrenhetett, mert a gyerek fölébredt és ijedten kezdett sírni. Rut megállt az udvaron s visszanézett az ablakon. A kis fiun fuldokló zokogás vett erőt, felült az ágyban és eltakarta a szemét.- Megérezte a kisértetet - szólt magában a szabó és a szíve körül fájdalmat érzett. - Szegény kis porontyom, minek is háborgattalak. A szomszéd szoba ajtaja kinyílt és a mészáros, kezében gyertyával megjelent a kamarában. Az ö arcán is nyugtalanság tükröződött, kérdőleg nézett az ablak felé, de nem látott semmit: a szellemek összeolvadnak a sötétséggel, világossággal egyaránt.- Mi bajod van, Sándorka ? - kérdezte a fiútól és körülvilágított a szobában. - Rosszat álmodtál A gyerek odamászott az ölébe és átkarolta a mészáros kövér nyakát.- Gonosz lelket láttam - nyögte lassan. Ne engedjen bántani, apám! A mészáros mosolygott, de látszott, hogy egy kicsit ő is megijedt. Megsimogatta a gyerek haját és így szólt: 35
