Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)
Lovik Károly válogatott elbeszélései
Rut, a szabó R ut szabó volt egy alföldi sváb városban és másfél esztendő előtt meghalt. Egész életében rendszerető ember volt, aki a katonaságnál megtanulta, hogy az utolsó halandók közül való és minden körülmények között be kell fognia a száját. Azért most a sírban is csöndesen feküdt, kezét összekulcsolta mellén és nyugodtan bámult a végtelen feketeségbe. Egyik éjjel valamelyik kósza kisértet, éjféli útjára indulva, megpihent Rut hantja mellett és így szólt- Tegnap este ott jártam a házad mellett. A cégtáblát leakasztották, a feleséged férjhez ment a sváb mészároshoz. Rut csöndesen feküdt tovább és így szólt - És a kis fiam? Nagyon szerette ezt a gyereket ; mikor még élt, esténként a lábszárán lo- vagoltatta és énekelt neki. Ilyenkor, tudja Isten miért, gyakran sírni kezdett és megsimogatta a fiú gesztenyehaját. A szellem így felelt:- A kis fiad ott lovagolt a mészáros térdén. Megsimogatta az arcát és azt mondta: „Apám!” Rútnak mintha kést mártottak volna a szivébe. A feleségét nem bánta, az mindig rossz asszony volt, aki csak pántlika vagy keszkenő után futkosott, de a kis fiáról nem tételezte volna föl, hogy ilyen hamar túladjon rajta. Hogy becézgette azt a gyereket; egy télen, mikor a fiú köhögött, mezítláb szaladt a városba orvosért, attól hat hétig rázta a hideg. Ami fölösleges pénze volt, azt félretette ködmönre, csizmára, vásárfiára s tavaly karácsony előtt három éjjel dolgozott egy kis aranygombos zöld kabátkán, amilyen a vadászoknak van.- Ez nem szép a kis fiamtól - szólt és sóhajtott, hogy a szemfödő megleb- bent. — Ezt nem érdemeltem meg. A kósza kisértet így szólott: — Minek hagyod ott az emberek között? Ha neked volnék, régen elvittem volna ide a föld alá. Rut elgondolkozott. — Mégis csúnya itt ebben a nagy sötétségben - felelte. - Ha legalább dolgozni lehetne valamit, ha csak egy ócska mellényen is. De nem lehet.- Én mégis elhoztam a feleségemet - szólt a kósza árny. - Legalább nem lesz rossz asszonnyá. 33
