Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)

Kelemen Zoltán: A dilettantizmus dicsérete. Lovik Károly a századforduló irodalmában

külföldön találkoznak” tipizálása, mely Andornaki első önkritikus elmélkedését indítja el. Ebből az önkritikából a korabeli magyar nemesség motiválatlan személyi­ségtípusának képe bontakozik ki, melynek központi fogalma, talán az „átmenet” kife­jezésében ragadható meg. Ez az „átmenet” valójában a magyar nemes létmódja, egész céltalan élete „átmeneti kor”. „’Az átmenet’, ahogy ezt a furcsa der­mesztő és álmatag állapotot nevezte, egyre tovább és tovább tartott, és úgy látszott soha se akart véget érni.” Az átmenet kifejezést olyan korra alkal­mazza a szöveg, mely nem alkalmas építő, alkotó tevékenységre, körülbelül ugyanazt jelenti, mint a Claudio Magris által a Habs- burg-mítosz kapcsán idézett osztrák kife- jezés, a fortwursteln. Eltölteni azt a „kis időt”, ami tulajdonképpen az élet, ahogy Az udvar című elbeszélésében írja Krúdy Gyula,137 akinek Móricz Zsigmond tulajdo­nította nekrológjában az átmeneti korral kapcsolatos híressé vált sorokat, melyek Huszárik Zoltán Szindbád filmjében is fon­tos szerepet játszanak. „Nem szeretem én ezt a mai világot... Azt mondják ’átmeneti idők’ ... Csakhogy én nem kívántam átmeneti időt: igaz, ezt az egész életet se tudom, hogy valaha kiköve- 138 teltem volna...” 136 „ellenni", „lébecolni" In: Claudio Magris: /4 Habsburg-mílosz az osztrák irodalomban. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988. 236. old. 20. jegyzet. 13? Krúdy Gyula: Pókhálós palackok. Szépirodalmi Ezek a sorok fejezik ki legtalálóbban az „átmenet” jelentését, abban az értelem­ben is, ahogy talán Andornaki használja, aki még nem sejti, hogy másfél évre fölfüg­gesztetik az „átmeneti kor” Magyarorszá­gon. A Gerényi által fölolvasott osztrák új­ság szalagcímeiből értesül a forradalomról. A gyors, rövid közlésegységek bombázzák a hallgatót, s az olvasóban is a forradalmi ese­mények aktivitásának hangulatát ébreszt­hetik. Andornaki azonban egyszerre figyel a fölolvasásra és arra, hogy egy álmos berlini pincér a legyeket püföli lassan a légycsapó­val „és Andornaki lelkében a tompa puffa­nások összekeveredtek a történelem ese­ményeinek robajával.” A hírek hallgatója nem egyszerűen szkeptikus az elhangzot­takkal kapcsolatban, hanem - úgy tűnik - a figyelmét sem keltik föl sem az informáci­ók, sem az események. A magyar szabad­ságharc - főként Jókai által - mitizált cse­lekményét bemutató szövegektől alapve­tően idegen ez a hangnem. Lövik nem a di­csőség történetét írja, hanem a történelmi pillanat fölismerhetőségének lehetőségét latolgatja, illetve a lehetséges fölismerés­hez vezető utat követi végig. Ehhez kap­csolódóan változik a szereplők — elsősorban Andornaki - Magyarországról alkotott véle­ménye. Ezekben az elképzelésekben a haza emblematikusan tematizálódik. Előbb nemtőként jelenik meg, majd egy rövidebb leírásban az allegória, megeleve­nedvén, annak az elmaradott országnak a Könyvkiadó, Budapest, 1977. 594. old. 138 Móricz Zsigmond: Krúdy elaludt. In. Krúdy világa. (gyűjtötte és Irta Tóbiás Áron). Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 286. old. 177

Next

/
Thumbnails
Contents