Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)

Lovik Károly: Görgey csillaga

visszatérni, hol kell raktárakat fölállítani, honnét kell fegyverkezni; hol kell sáncokat építeni, hol tovább masírozni; hol kell csak tüntetni, hol megütközni; hol vannak a legjobb párhuzamos utak és hol döntheti el a magyar huszárság az ütközetet.

— Nos - szólt Ambrósius lélegzet után kapkodva - ennyi talán elég is egy délelőttre! Sétáljunk egyet és azután, ha úgy tetszik menjünk ebédelni. Délután, a dicsőség szent nevében! - Bayer Poroszországot és Franciaországot verheti meg.

Kisétáltak a Práterbe, amelynek képe alig változott, amióta Andornaki nem látta. A kövér gesztenyefák között békés, frakkos polgárok, kiöltözködött lorettek sétálgattak és az első kocsmánál nagy csomó naplopó bámulta meg gróf Sándor Móricz aranypaszomántos lovászait, fényesre lakkozott angol hintóit, ideges hátaslovait. Maga a gróf egy kurta farkú paripával, ki-ki- törő tetszés közben, az útszéli padokat ugratta át. Most Sándor hirtelen megállt egy kövér pék előtt és megemelve laposkarimájú cilinderét, felszólította, hogy vegyen részt vele egy kocsikázásban. A pék boldogan gombolta be a kabátját, a gróf leszállón paripájáról és a mosolygó pékmesterrel együtt egy fekete faetonra kapaszkodott fel. A következő pillanatban az öt sárga ló ész nélkül rugaszkodott neki a tónak, mialatt a péket az inasok erőszakkal szorították az üléshez.

— Ez nagyon szép, de egy kicsit unalmas - szólt Bayer. - Mindennap ugyanaz a hajsza, csak a pékmesterek változnak. Menjünk ebédelni, én megéheztem volna.

Megfordultak és a város felé tartottak. A Carl színház előtt nagy hirdetések adták tudtul Nestroy legújabb darabját: „Die Revolution im Krähwinkel.” A bohózat egyik alakja maga Metternich herceg volt, akin most már esténkint épp úgy nevettek, mint a véres márciusi eseményeken. Egyáltalán: a császárváros nagyobb része inkább mulatságosan, mint történeti komolysággal fogta föl a lezajlott jeleneteket. A sajtkereskedésekben Fischof-kvarg- likat árultak, a gyermekeket forradalmi kalapokban járatták és a fiakkeresek Constitutionnak és Stürmernek keresztelték el lovaikat. A bécsi márciusról tréfáltak az emberek, mint a Magyar Miskáról, vagy a vízvezetékről és az élc- lapokban Fischofnak csak olyan hosszú orrot rajzoltak, mint Metternichnek.

A három egykori bajtárs Munsch-hoz ment ebédelni. Az úgynevezett tiszti asztalnál javarészt nyugalmazott katonák kerültek össze és a tényleges állomásúak is polgári ruhában voltak. A tisztek több csoportot alkottak véleményeikkel. Voltak, akik Bécs ügyeit lezártnak tekintették, a magyar eseményeknek pedig nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget. A katonák másik része már jelentősebbnek látta a dolgokat és úgy vélte, hogy egy úgynevezett császárpárt megalakítására lehetőleg Windischgrätz vezetése alatt

138