A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
mert Fedák Sári nevét akarja elhelyezni „intarzia” mondatban. S csodálkozva jön rá, hogy a jól sikerült szójátékon büszkeséget érez, mintha zsenijének lelné bizonyítékát. Most mindez nemcsak narkotikum volt, elfelejteni fájdalmainkat, hangos szavakat kiáltani a sötétben, mint a gyerek, aki fél. Ne becsüljük le a játékot, akármilyen gyermekes is, gyermekek-ha annak az ösztönnek gyökerét keressük - amiért játszanunk kell, rábukkanunk ama másik ösztön gyökerére, melyből a nagy felfedezések vagy megismerések származtak. Sokszor kerestek aranyat, akik puskaport találtak - és nem tudhatjuk, mikor fordul komolyra a játék, vagy mikor vedlik játékos, jelentéktelen semmiséggé a véres valóság. Népeket elsodortak a háborúk, Asszíria összeomlása, földrészek eltűnése a tenger alá, annyi nyomot se hagyott, hogy emlékezne rá korunk gyermeke - de mindenki tud róla, hogy volt egy Homérosz, aki úgy állította össze a szótagokat, hogy ritmus jött ki belőle, szívdobogáshoz hasonló - s ez a játékos, halk kis lüktetés túlélte, túlrezegte az egekig csapó hullámokat. S ezek játéka - fogalmunk játéka - a költészet tanulsága szerint nem lehet tudni, melyik a komoly, melyik a játék - szó-e vagy fogalom. Néhányat ezek közül a nagyszerű játékok közül, melyek többnyire az írók Klubjából indultak ki, bemutatunk a következőkben. Micsinál a kicsoda a micsodában? Az előbbi játékokhoz is már ügyesség és intelligencia kell, ismerete a nyelv szellemének, kultúrájának. Ehhez az újhoz már nem elég, hajól tudunk magyarul, nyelvtani és formai szempontból. Ehhez alaposan ismerni kell a magyar költészet kincseit, nemcsak felületesen és hallomásból. A vérünkbe és idegeinkbe kell hogy beszívódott legyen az, ami ebből a költészetből klasszikussá vált, idézetekben és minden vonatkozásban. Lélektani szempontból is nagyon érdekes játék - a költők és nyelvművészek szemében pedig egész szenzációssá teszi az a felfedezés, hogy egy verssornak a karakterét nemcsak a szavak és ütemek játéka adja meg - hogy rá lehet ismerni egy verssorra egyszerűen és nyelvtani formák jellegzetes egymásutánjából, anélkül hogy a szavakat ismernénk. Egyébként a játék úgy kezdődött, hogy ketten ültek, unatkozva, két olyan ember, aki sok verset tud, és szeret idézni. Az egyik szórakozottan megszólalt és mintegy maga elé beszélve ezt mondta: Micsináltam a micsodába, Micsináltam a micsodára? 594
