A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
Tíz elmúlt év híres pesti társasjátékai H a harminc vagy negyven év múlva valaki kezébe veszi majd ennek a korszaknak szórakoztató lapjait, és lapozgat benne, hogy képet kapjon róla, hogyan folyt a szórakozások mindennapi élete, világrengető háborúk és forradalmak korában: nem hisz majd a szemének, hogy ez is lehetséges volt. Korszakok omlottak össze, szörnyű recsegéssel, fejtetőn álltak a házak, tébolyult vonatok szaladgáltak, és jajgatva kavargott minden a kizökkent idő medrében - s mikor nem volt biztos az élet, se földön, se égben, s minden napnak akkora szenzációja volt, amekkorából azelőtt öt évtizedre jutott egy ez ijesztő és lesújtó napokban Pesten és vidéken egész csomó ember azon mulatott, és törte a fejét, hogy hány olyan ember van, akinek a neve 5-vel vagy K-val kezdődik - hogy miképpen lehetne egy szót, egy nevet vagy egész jelmondatot elhelyezni, beleilleszteni értelmes mondatba. Mások a magyar szókincstár termeiben böngésztek szavak után - ismét mások betűkre bontották a neveket, s úgy rakták össze a betűket, hogy abból valami, a név tulajdonosára jellemző szó jöjjön ki. És az egészben volt valami komikus, gyerekes, éretlen - komoly férfiak, kereskedők és tanárok, ha kezükbe vették a lapot, bosszankodva csóválták a fejüket - érthetetlen, hogy az írók Klubjában, a szellemi arisztokrácia korában is dívott az effajta, elemistáknak való mulatság! És ami a leghallatlanabb — a közönség bedől — míg körülöttük ég a horizont, ők kecskerímet faragnak, s a szerkesztőség özönével kapja a leveleket a társadalom minden osztályából, harcterek lövészárkaiból, távol idegenből. S míg itthon remegve és sápadtan vártuk a híreket, álldogáltunk hadijelentések előtt, hogy néhány szűk szóból elképzelhessük az ismeretlen hőskölteményt, mely odakint zajlik - addig a hősköltemény hőse, világháború katonája, szétrobbanó srapnelek fénye alatt, aknák sistergő poklában izgatottan bontotta ki a színházi lapot, hogy megjelent-e az „intarzia”, amit beküldött. A tanár úr elképedve csóválja a fejét „Ha ez nem tömegtéboly, hát nem tudom, mi!” És lecsapja a lapot, az utcára megy, dolga után jár - s öt perc múlva azon veszi észre magát, hogy nem tud figyelni, nekimegy valaminek, 593
