A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

A második egy „bemondás” volt - „hallja - mondta valaki mellettem egy tejkereskedőnek-, én magát vajkereskedővé pofozom, ha nem hallgat”.

A harmadik, két héttel utóbb, igazán nem vidám alkalom kapcsán kapta meg európai méretek felé tolódott figyelmemet.

A Rákóczi úton összedőlt egy háromemeletes báz. Déli három óra volt, a legforgalmasabb időben, a legforgalmasabb helyen-ilyenkor, egyrészt mindenki otthon tartózkodik még, ebéd után, akinek főbérleti lakása van, másrészt mindenki dolga után fut, aki alkalmi üzletből, szemfülességből vagy kényszermunkából él; az utca is tele van, a szobák is tele vannak. Vegyük hozzá a közeli legnyüzsgőbb pesti pályaudvart, a Keletit. Minden amellett szólt (s ezt is hitték első percben a naivabbak), hogy olyan tömegszerencsétlenség történik, amire nem volt példa: statisztikailag szólva, a katasztrófa legalább százhúsz ember halálára volt „méretezve”. És állítom, hogy hasonló körülmények közt minden más nagyvárosban ilyen szörnyű következménye lett volna egy nagy ház beomlásának. Ezzel szemben nálunk csak egy szegény kis vidéki cseléd pusztult el, az is azért, mert nem hallgatott a figyelmeztető szóra. Mint művész természetesen ezt a halált is egyenrangúnak tartom a világegyetem kialvásával, mint polgár, kénytelen vagyok elismerni a katasztrófa „szerencsés kimenetelét”. De nem ez a fontos. Az a fontos, hogy ezt a viszonylag szerencsés kimenetelt nem a véletlennek köszönhetjük, ahogy a lapok bizonyítani próbálták, hanem a speciális pesti léleknek, a lélek adottságainak, a „nil admirari” filozófiájának, amelynek legalsó fokát, az elszánt cinizmust, néha meg se lehet különböztetni legfelsőbb fokától, a hősi bátorságtól. Ezt a hősi bátorságot egy közrendőr képviselte, aki, repedezni látván a falakat, kettőt kurjantott: egyet az utca felé „le a járdáról, mindenki!”, másikat az emeletek irányában „be a belső szobákba, összedől a ház!”. És az emberek, az utcán is és a lakásokban is, szó nélkül és gyorsan engedelmeskedtek, hátra se néztek, a járdáról leszaladtak a kocsiútra, az utcai szobákból beugrottak a hátsó helyiségekbe. A következő pillanatban lezuhant három emelet utcai szobasora és - nem temetett senkit maga alá, s a szobákból is csak a szegény kis szobalányt rántotta le, aki nem tudott elég gyorsan szót fogadni a biztos úr szavának.

Ali az, amit az esetben különlegesen pestinek érzel?

A fentemlített „nem csodálkozni” elvet, azt, hogy a pesti ember, bár kíváncsi természetű, sohase álldogál tátott szájjal és bambán, ha a bőréről van szó: ezenkívül pedig egészségesen pesszimista, és mindent lehetségesnek tart, a legrosszabbat éppen úgy, mint a legjobbat. Bárhol kezd el, váratlanul és bejelentés nélkül, inogni a nyolcvanéves bérház homlokzata: az első embernek, aki ezt látja, még ha rendőr is, leesik az álla, mintha villám csapott volna le, derült égből, egyszerűen képtelenségnek érzi, ami csakugyan képte587