A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

-Az évszámot nem tudom egészen biztosan-mondta-, úgy húsz és harminc közt talán...

De nem tudtak rólam semmit, az elöljárósághoz utasították, hogy talán ottan.

Az elöljáróságon, sajnos, rövidebben ment a dolog. A sárga, idegen nyelvű iratokat, amiket fontoskodva és körülményesen kiteregetett az asztalon, egyszerűen félretolták.- Mi a teljes neve az illetőnek?

Apám meghökkent, aztán gyorsan mondta.- Úgy hítták, mint engem. - Felcsaptak egy régi kötetet.- Itt van egy ilyen név. De az idő nem egyezik, bácsi. Talán a maga anyakönyvi irataival többre megyünk. Mikor született?

Apám magyarázni kezdett valamit, amiből azonban nem derült ki semmi. Türelmetlenek lettek.-Apját, anyját hogy hívták?

És megvolt a baj. Apám meghökkenve nézett maga elé, zavartan mosolygott, megdörgölve homlokát. Csodálkozva néztek rá.- Elfelejtette?

Apám ijedten, reszkető ujjakkal kezdett kotorászni zsebeiben...-Tetszik tudni, úgy áll a dolog...

De azok most már gyanakodva néztek.-Tessék máskor jönni, most sok dolgunk van - mondta valaki kurtán.- Igenis, majd holnap - mondta engedelmesen, és lassan, gondolkodva megindult lefelé. A lépcsőn egyszerre megállt, maga elé nézett, habozott, csettintett az ujjával.- Persze, már tudom - mondta félhangosan. Megfordult, és lassan visszaindult, egészen az ajtóig ment, de ott megint elveszítette a bátorságát: fehér szakállát birizgálva topogott percekig, aztán legyintett, és végképpen elhagyta az épületet.

Később becsengetett egy házba, és a portást megkérte, hogy át szeretné nézni a régi lakók jegyzékét. Félóráig ült a szűk cellában, lapozgatva - végre felállt, és sajnálkozva jegyezte meg, hogy nem talált semmit. De még nem ment el: szeretett volna, úgy látszik, a portással beszélgetni.- Pedig csodálom... — mondta - biztosan tudom, hogy itt lakott valamikor... Nagyon fontos beszédem volna vele... igen messziről jövök... Norvégia...- Azt mi nem tudjuk, kérem - mondta a portás.- Nem baj - mondta gyorsan, megnyugtatóan mosolyogva apám -, majd csak megtalálom. Jó napot kívánok. - Ne féljen semmit, barátom. Maga még fiatal ember.

486