A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
ni kezdett nekik. A szép hölgynek huszártiszt udvarlót, Hunyadynak sok pénzt, sikert, utazást. Apám tenyerébe tekintve, mint egy váci Szibilla, sötét ábrázata még inkább elfeketült:- Magának egyszer már levágták a fejét! Vigyázzon, másodszor nem ússza meg! Fölismerte talán, hallott Olivecrona operációjáról? Aligha tudott olvasni. A vészbanyát némi aprópénzzel elzavarták, komor hangulatban értek át a villába. Apám pontosan egy esztendő múlva meghalt agyvérzésben. Az embernél nincs csodálatosabb- Maga budai, igaz? - szólít meg a körúton egy kövér prémgalléros. - Hogyhogy Pesten?- Képzelje, átjöttem. A térkép dicsérete Élek-halok a jó térképekért. Már csinos gyűjteményem van: nem a régiségek érdekelnek, inkább a jelen, azok az országok, amelyekben jártam vagy járni szeretnék. Bármerre fordulok meg, fölkeresem a szaküzleteket, és egyébként is ragadnak hozzám a térképek; az utazási irodák, benzinkutak, szállodai porták szabad választékának telhetetlen dézsmálója vagyok. S minden izgat, a vaskos, sokrétű földrészmappáktól a legapróbb részletekig, városok, negyedek, hegyek, szigetek, öblök, tavak, jelesebb folyószakaszok, mint a Rajna Köln és Mainz közt, a magyar Duna-kanyar, a Mississippi torkolatvidéke, a prospektusok kinagyított vázlatai a nevezetes helyek körül, a térképes névjegyek, melyek Japánban lakcímül szolgálnak, tengerek, áramok, mélységek, a tengerfenék, víz alatti hegyvonulatok, síkságok, szakadékok. Külföldi barátaimat, ismerőseimet váltig arra kérem, küldjenek térképet. Otthon esténként nagy utazásokat teszek a papiroson, gyalogosan szelem át Ausztrália járatlan őserdeit, atommeghajtású búvárnaszádon hajókázom az Északi-sarkra, a Holdra szállók. Apropó, a Hold felszínéről is van remek mappám, a National Geographie Society, az amerikai földrajzi társaság kiadványa: évi nyolc dollárért tagjuk lévén, kapom a folyóiratukat, valamennyi pompás melléklettel, és kedvezményes áron a csoda-színes atlaszokat, vászonra dolgozott, kiakasztható mesterműveket, amelyeken egyre akad új nézni- és fölfedeznivaló. Nem tudom, mit szólna hozzá Lukács György: nekem a térkép a tökéletes realizmus. Minden rajta van, ami lényeges, és semmi, ami lényegtelen, 796
