A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
- Kérem, ne munkásozzunk itt. Ha maga munkás, vigye haza éjjel a kislányát. Nem is tárgyal tovább, eltűnik a konyhaajtó mögött. A púpos azonban nem nyugszik bele, jobb híján a feleségének magyaráz, az egész helyiség diszkréten fülelő nyilvánossága előtt.- Most mondd meg nekem, anyukám: amiért a gyerek velünk van, már a szülőknek sem szabad egy fröccsöt meginni? Na, jól nézünk ki. Légy szíves, adj egy kis tüzet, édes fiam... Pincér! - szól oda, mikor újra meglátja a fehér kabátot. - A feleségem dolgozó asszony, most tízkor jött a munkából. Egy fröccsöt csak megihat.- Ha dolgozó, akkor menjen haza és pihenjen - feleli rá se pillantva a megvesztegethetetlen pedagógus. - És tessék átadni a helyet a fogyasztó vendégeknek.- Hát én nem vagyok fogyasztó? Kérek egy fröccsöt.- Elmehet egész nyugodtan, ön itt nem fogyaszt. A copfos kislány figyelte a vitát, de most már unja, kifelé pislog, anyja fülébe súg. Az asszonyt is feszélyezi a jelenet, nyilván érzi, hogy kár a benzinért, indulna. A púpos azonban rászól:- Hová az istenbe mész, maradj veszteg, édes anyukám. Kislányom, ha te akarsz, mehetsz, egyedül is hazatalálsz... Ám egyikük se mozdul, ülnek az üres asztalnál, a férfi cigarettája ismét kialudt. De azért úgy tesz, mintha igazi vendég volna, bor nélkül is mulat, elkapja a dallamot, fejét oldalt hajtva, nikotinos hangon énekel: 0, mesebeli Afrikó, Tűzvirágok illató... Két nőjön be, s ez némi időre másfelé tereli az érdeklődést. Az egyik középkorú, molett, elöl aranyfogakkal, kék kosztümben, a másik szőke és fiatal, pisze orrán okos szemüveg, apró, szürke táskáját zöld átmeneti kabátjához szorítja. Sört rendelnek; a szőke kissé nyitva felejtett ajakkal a semmibe réved, az aranyfogú óvatosan körülkémlel. Rajtam akad meg a szeme, hogy mit jegyezgetek itt magamban, megpróbál az írásba sandítani. A sportzakós férfi izeg-mozog, nekik is átszól, oda is int nagy, barna kezével:- Elismerő levelek tucatjai, mit tucatjai: százai a miskolci műintézetből! A molett hölgy mosolyogva issza sörét, érzem, hogy kiütöttek a nyeregből. Közben a púpos is mondja a magáét.- Becsületszavam adom neked, fiacskám, ha kijönnének ide az erkölcsrendészettől, elintéznék, hogy engem kiszolgáljanak, még ha velünk van ez a gyerek, akkor is... Mert kijelentem neked, édes fiam, én itt semmi grim761
