A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

lomásépületek, s a sínek fölött két híd vezet majd el, villamos- és autóbusz- járattal, egyik a Bartók Béla utat, másik az Andor utcát köti össze a Budaörsi úttal és a Balatoni műúttal. Megszüntetik a vágányok szintbeni kereszteződését is: a Keletiről Győr felé és a Déliről Székesfehérvárra s Pusztasza- bolcsra haladó vonalak ugyanis itt metszik egymást, Kelenföldön. Ez egyrészt lassítja a forgalmat, növeli a várakozási időt, másrészt veszélyes, mert nem lévén átjáró, könnyen baleset érheti a peronról a sínek közé tóduló utazókat. Nyári vasárnap estéken, mikor a kirándulóvonatok, IBUSZ-vonatok térnek vissza a Balatonról, a vasutasok sorfalat állnak, nehogy szerencsétlenség történjék a nagy tolongásban, mert ahogy az állomásfőnök mondja: „helytelen volna, ha csak egy dolgozó is kiesne a termelő munkából”. A kereszteződést bújtatással oldják meg, az egyik vágányt a másik alatt vezetve el, a személyforgalmat pedig új felüljárókkal, ezekről lépcsők ereszkednek majd le a sínek közé.

Van itt ugyan most is egy átjáró, pontosabban aluljáró, de ez csak a jelen sivárságát érezteti a jövőhöz képest. Szűk, hideg alagút, penészes falak, kábelek, dróthálós vagy csupasz villanykörték, a padlón szemét, papírhulladék, eldobált villamosjegyek. Itt fut át a vízművek öles vascsöve, lyukacsain kiszivárog a víz, pocsolyákba gyűlik, zegzugos medret váj a kőbe, majd eltűnik valami titkos víznyelőben. Nincs szomorúbb egy ilyen külvárosi aluljárónál, nagy ritkán caplat csak át egy-egy éji gyalogos: e piszkosszürke, izzadó falak közt vedlem vissza közönséges utassá, kicsöppentem a játékvilágból, a tervek felhőiből le a borongósabb mába. Bóklászom az éjfél utáni pályaudvaron, s megint rám szakad a rosszkedv; a resti már becsukott, az előcsarnokban lehúzott redőnnyel az Utasellátó bódéja, bóbiskolók várják fülledt unalomban, hogy valamelyik pénztár ablaka kivilágosodjék a pokróc mögül, csak az ivóvíz (Trinkwasser, Eau potable) csepereg a rosszul elzárt csapból.

A kisebbik váróterem ajtaján tábla: Csak gyermekekés kísérőjük részére. Itt bizony egyetlen gyerek sincs e kései órában, csupán amolyan harminc-negyven éves apátlan-anyátlan árvák, nem kísérnek ezek senkit, föl se néznek, amikor benyitok, horkolnak vastag férfihangon. A másik váróteremben is sokan alszanak, kosaras nők, gumikabátosok, fináncok, két kislány egymásra borulva. A helyiség szűk is, szellőzetlen is, megreked benne a várótermek jellegzetes szaga. Sajátos elegy ez, sokféle összetevőből: cigarettafüst, pipafüst, szénfüst, fokhagyma, állott kölni, koromszag, verítékszag, pelenkaszag, kolbász, szalonna, harisnyaszag, zsíros kalapszag, friss nyomdafesték, latrinaszag, szagtalanítószag, motyószag, nőszag, libaszag. Az ablak előtt olajtartályos kocsik cammognak el lustán, egy egész vonat olaj, majd a mikrofon is rákezdi: „Személyvonat indul Budaörs, Törökbá758