A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

meg már úgy vagyok, ha ideülne az egyik oldalra, tudom is én, a Lollo- brigida, de már levetkőzve, a másik oldalon meg egy jó tányér bableves, persze füstölt hússal, benne főtt füle-farka: elhiszed, hogy először, a bableves után nyúlnék?

A szép, szőke lány csak nézi, ragyogva, szerelmesen, majd ráhajol, és gyöngéd-játékosan belecsókol a férfi nyakába. Közben a magányos pezsgőző portréja is új, komor vonásokkal bővül: odainti a hegedűst, vele dönögi, hogy tanulj meg fiacskám komédiázni - aztán hirtelen elszánással újabb pezsgőt rendel, mint aki eldöntötte, hogy ha már benne van, mindegy, most már elmulatja az egész béralapot, essen ki a világ feneke.

A Búsuló Juhásztól meredek sétaút vezet föl a Citadellához. Csend és békesség honol a kopár, sötét lankákon, sok éve már, hogy kifüstölték az errefelé garázdálkodó ifjúsági bandákat. Mióta Maxi, Bubi, Tűzkő, a Gellérthegy egykori császárai és hű martalócaik, felhajtó tündéreik több közelharc után lakat alá kerültek, az éjszakában andalgó szerelmesek legföljebb egymást háborgatják.

Feketén nyúlik a város fölé az emlékmű roppant bronztömbje, lábánál zászlók csattognak, rendőrök cirkálnak, a reflektorok üvege most vakon csillan meg a holdfényben. „Büszkén a Gellért hordja bársonyát, S fején, mint gondot, az új koronát” - írta Arany csaknem száz esztendeje, a szabadságharc után elrettentésül ide épített Citadelláról: ma már csak rom, gyíkok, denevérek tanyája. A hegy alatt nagyot kanyarodik a Duna, viliódzó tükre két ágra szakad Csepelnél; innen a csúcsról lámpasorokkal kirajzolt térképként látni az egész Lágymányost, egész várost. Éles, magasba ágaskodó S-kanyarjáról ismerni meg a Budaörsi utat - az ott a kamaraerdei kapaszkodó, a kivénült motorok veszedelme -, kettős, majd a töltésen túl egyszeri sor lámpájáról a Fehérvári utat. Szelíd hajlással görbül a Bartók Béla út, az innenső tetők eltakarják fénycsöveit, csak a szemközti házak sárgán megvilágított oromzata sejteti ívét: tejesen dereng a Gellért-szálló öt értelmetlen, szecessziós kupolája. Ha a csepeli stadionban esti mérkőzés folyik, idáig zöldellnek a reflektorok; most csak a gyár fölött festik mélyvörösre az eget a Martin ki-kibuggyanó szikrái. Pesten a Soroksári út, Mester utca, Üllői út lámpái indulnak éjszakai csillagtúrára, távol a Kerepesi, a Thököly út halvány pontsora, merész rövidülésben, izzó vonallá összeforrva a Majakovszkij utca1 fényei, messziről üzenve a Lehel, a Váci út hatodrendű csillagai. Hűl az idő, esőt ígér, kipolitúrozva ragyog a város, millió lámpája mind egy ütemre pislákol, mintha vezényelnének. Fönt a sárga telihold fehér udvarával, álmatlanok éji eledele, óriási tükörtojás.

1 Ma Király utca. (A szerk.)

748