A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

gyeskedett, és a főnök, Hugó Goldmann, valamint fiai, Rudy és Sami fogadták a belépő magas rangú vevőt, ő egyikkel se tárgyalt, hangoztatva, hogy „ausgesprochen mit dem Gehilfen Emmanuel Rebenzwurzl” óhajtja az elvégzendő munkát megbeszélni, amit egykorú levelekkel és számlamásolatokkal igazolhatok.

Fent nevezett rövidáru-kiskereskedés államosítása ügyében én kifogást nem emelek. A háborús viszonyok közt előfordult árdrágítási esetek, melyekért a cég ellen két ízben eljárást indítottak, a pártfelülvizsgálaton most nem kerültek szóba. Hangoztatom azonban, hogy említett években, az anyaghiány következtében, ez elkerülhetetlen és a kereskedelemben általános volt. Mi a hivatalosan megállapított áron a legfontosabb cikkeket beszerezni nem tudtuk, mivel az elosztásnál nagymértékben érvényesült a kedvezőtlen felekezeti megkülönböztetés. Én ugyan Kertai úrnak, a gyári anyaggazd. oszt. vezetőjének többször is kifejtettem helyzetünket, amibe egyetlen imádott fiunk halála után jutottunk, ám ő mindig az ellátási nehézségekre hivatkozott. Ezért pl. a kötött ruhanemű alapanyagát képező fonalat és más cikkeket is, úgy mint zsebkendők, kendők, harisnya, sálak stb. már a megengedett viszonteladási árnál drágábban voltunk kénytelenek különféle forrásokból beszerezni, s utána a magunk rezsijét belekalkulálva, a vevőnek még magasabb árat számítani. így ez a különbözet nem a mi busásabb hasznunkból, vagy pláne mohó kapzsiságunkból és nyerészkedésünkből származott, hanem kizárólag a fasiszta kereskedelmi viszonyokból.

De ismétlem, az államosítással szemben nem jelentek be tiltakozást. Bár 1925 óta vagyok a cég beltagja, igaz, csupán csendestársi minőségben, lélekben sosem éreztem magam rövidáru-kiskereskedőnek. Igen tisztelt Elvtársak, én ma is, 65 éves fejjel, ha valahol egy vonatszerelvényt meglátok, önkéntelen mozdulattal tisztelgek, és meg tudom mondani, pl. ez az 1802-es szombathelyi gyors, 328-as mozdony, és így tovább. És életem nagy tévedésének tartom, amikor szeretett nőm és családja rábeszélésére otthagytam a győr-sopron-ebenfurti vasutat, noha erre a fehérterror idején kialakult körülmények is késztettek, és a végkielégítésem összegével beléptem a családi Lefkovits és Tsa cégbe, amiben alulírt a Tsa. rövidítéssel szerepelek, sajnos a nevem nem voltak hajlandók bejegyeztetni, azt mondták, ezen jól bevezetett üzlet cégjelzését nem szabad megváltoztatni és a vevőt megzavarni. Ami nem helytálló érvelés, mert ha teszem Lefkovits és Weintraub állt volna a táblán, a bolt akkor is ugyanott ugyanazon cikkeket árusítja, és a Lefkovits így is benne maradna, tehát félreértés nem lehetséges, de hagyjuk ezt.

740