A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

sajtó vezércikkekben ünnepli a kormányzó történelmi méretekben megnyilvánuló bölcsességét, mellyel, mint már nem egy esetben, ezúttal is megtalálta a válságból a kiutat.

Az ominózus ügyet egy e célból létrehozott és rendeletileg különleges jogokkal felruházott, korlátlan anyagi eszközök fölött diszponáló tárcaközi bizottság hatáskörébe utalják, s ez végre csakugyan példás energikusan és körültekintéssel jár el. A Gellért téren gépek, daruk jelennek meg, munkások szerszámokkal és talicskákkal, egykettőre fabarakkokat, felvonulási bódékat raknak össze. Ott van a tűzoltóság is, piros kocsikkal, égbe nyúló létrákkal.

Először árkot húznak a házikó köré, és a nézelődők előtt nem is világos, mi lesz ebből. Fokozatosan ásnak le a zöld épület alá, s csupán amikor a gödör kimélyül és szélesedik, kezdik gyanítani az avatatlanok is, hogy itt az egész illemhely kiemeléséhez készülnek. Ami műszakilag nem is olyan könnyű feladat, mert láthatóan a súlyos betonalapozással, sőt az ez alatt fekvő talajrésszel együtt, mintegy földlabdával akarják kibontani, föltehetően azért, hogy az alkotmány egyben és sértetlenül maradjon. Nehézség az aládúcolás és a csatornázás megszakítása is, számos csövet kell átvágni, ám ezt is igen ügyesen, szakszerűen végzik el, noha odabent a pap nem zavartatja magát, és mind e tevékenység közepette is állandóan hallható baljós, lankadatlan ordibálása.

Még bonyolultabb probléma az elszállítás. Előbb teherautókkal próbálkoznak, de akkora, melyre egy teljes illemhely fölférjen, nemigen található. Erre azt sütik ki, vágányokat fektetnek le, a budafoki HÉV végállomásától közvetlen a házikóig, ami ugyan a kövezet felbontásával és más kellemetlenségekkel jár, de hát sürget az idő. Ennek elkészültekor hatalmas vagont tolatnak oda, amit eredetileg kettőből szereltek össze, mert megfelelő rakfelületű persze nem fut az államvasutak sínjein. Nagy hecc és technikai bravúr, ám veszedelmes produkció is, amikor a környéket ellepő tömeg néma áhítatára, majd üdvrivalgására, az ország különböző részeiből ide irányított óriásdaruk, egyesített erővel, kilazítják és húzzák és rántják a talajból az épületet, s az lassan fölemelkedik, a láncokon ingva, és fenekéről salak, kövek, rozsdás vasdarabok hullanak le, és a prófécia a magasból zeng alá, mint égi szózat, aztán, ahogy a vagon lassan elgördül Albertfalva felé, távolodva elhalkul, elhal.

A lyukat, ami ott maradt, hamar bekotorják, gyepkockákat hoznak, virágot ültetnek, csinos parkocskát alakítanak ki. És a nénike sorsa is közmegelégedésre rendeződik el, az egyik székesfővárosi bérkaszárnyában kap segédházfelügyelői állást, ingyenes lakás- és villanyhasználattal.

Az annyi bonyodalmat okozott illemhelyet tengelyen a nyugati határszélre vontatják. Kőszeg és Peresznye közt, sűrű erdős vidéken jelölik ki azt a kö737