A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

tanítás - a Krisztina tér egyszerre formaruhás, matrózgalléros diáklányok zsibongó rajaival telt meg. Azóta nem beszélgettünk, mások mondták el azt is, hogy Mackó kamasz fia, Ernő, ötvenhat novemberében, mikor a határ nyitva állt, elszökött hazulról, hír szerint az anyjához, aki most Brazíliában él. A sportolók közül is sokan kimentek, vagy haza se jöttek a melbourne-i olimpiász után: volt olyan vízilabdacsapat, amelynek hét játékosából egy maradt itthon. Újra kellett kezdeni az együttesek szervezését, előkerültek a tartalékok, oldboyok is - Sándorfiról azonban nem hallottam, hogy valamelyik nagyobb egyesület érdeklődött volna iránta.

Pedig ma is játszik. Nemrég láttam egy előmérkőzésen, a gázgyáriak csapatában szerepelt. Rossz volt nézni: egy puhány, egy szivacs, önmaga roncsa és torzképe - sosem éri el a labdát, sose találja a helyét, nincs egy használható passza, egyetlen szabályos mozdulata. De a második félidő elején történt valami, amit az álmos mérkőzés unatkozó nézői hamarjában meg sem értettek. Egy lassú, fáradt labda szállt arrafelé, ahol Mackónak kellett volna lennie, ő azonban nem volt látható, mert a hátvéd mélyen a víz alá nyomta. Ekkor egy kéz nyúlt ki a habokból - méghozzá bal kéz -, és beleütött a levegőben vánszorgó labdába, olyan telibe találva, hogy az tizenkét méterről pontosan az ellenfél kapujának jobb felső sarkába vágódott. A bírót is meglepte ez a hirtelen gól: csak másodpercek múlva fújt a sípjába.

{MivanaDunában? Szépirodalmi, Budapest, 1980. [Karinthy Ferenc művei] 174-218. old.)

731