A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

A harcot mindazonáltal nem adta föl. Még hitt az erejében, gólképességében: a versenyévad leteltével, mikor a játékosok könnyű fürdőzéssel pihentetik ki izmaikat, ő kemény és szigorú téli edzésbe fogott, mint aki valami nagy leszámolásra készül. Egy ködös januári reggelen, ki akarván mosni magamból az átalvatlan éjszaka fáradtságát, leugrottam a szigeti sportuszodába: a friss, töretlen vizű medencében, amely még tiszta rajzban mutatta a fenék sávjait, meglepetésemre Mackót pillantottam meg néhány korai für- dőző között. Kiderült, hogy a rendes esti tréningeken kívül minden reggel is idejár, s alkalmam volt megfigyelni szokásos munkáját. Úszással kezdte, vég nélkül róva a hosszakat, lábtempózással, majd kapott egy labdát, odaállt a medence sarkába, s vagy háromnegyed órát eljátszott magában. A balkezes svédcsavart például - ami igazán a legritkább lövések egyike - ötven- szer is elpróbálta, aztán az ejtést, pöckölést, tolást, újra s újra megrohamozva a fehér csempés falat. Erős, rövid sprintek következtek, lendületes kis rohamok, számtalanszor megismételve, majd megint lábtempó, pillangózás, mellúszás, hátúszás - csudáltam, hogy ennyit úszik, ő, aki régebben csak kétkapuzni szeretett. De hát azóta gyorsult a játék irama, fiatalok jöttek, nyurga kamaszok, akik egy percre úszták a száz métert: neki is erősítenie kellett, ha a pályán akart maradni.

Akkoriban már mindenki a londoni olimpiáról beszélt, s a margitszigeti két uszoda meg a budai Császár nemsokára visszhangzott a zajos előkészületektől. Készült nagyban Sándorfi is - pedig hát gyakorlatilag nem is volt már tagja a válogatott keretnek. Mikor a norvégek elleni csapatból kihagyták, úgy megharagudott a kapitányra, többé le sem ment a pénteki külön edzésekre; azóta meg nem hívták. Az olimpia miatt ez évben korábban rendezték a bajnokságot: itt kellett bebizonyítania, milyen égbekiáltó igazságtalanság, amit vele műveltek. És valóban, néhány mérkőzésen káprázatos volt, lefoghatatlan, mindig ott, ahol a labda, s félelmes, ha csak hozzáért: védett a kapus helyett, szerelt, szöktetett, cselezett fáradhatatlan, legszebb napjait idézve, s volt olyan találkozó, amelyen egymaga nyolc gólt lőtt. Úszósportunk vezetői azonban minderről nem vettek tudomást, tán jelen sem voltak. Elekes azóta állandó tagja lett a válogatottnak - Sándorfit pedig, akár a többi kiöregedett játékost, leírták, s ezen többé nem változtathatott az ő pillanatnyi formája.

A londoni olimpián a magyar csapat 4:3-ra kikapott az olaszoktól, és ezzel elveszítette a bajnokságot. Elekes az utolsó percben egyenlíthetett volna, de három méterről mellélőtt.

Nem sokkal ezután Mackó fölhívott, hogy beszélni szeretne velem. Azt hittem, az olimpiai válogatásról akarja elmondani véleményét, s mikor az eszpresszóban találkoztunk, előzékenyen rögtön a sportfejeseket kezdtem

723