A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

hogy ne lógjunk, csináljunk valamit, mozogjunk, keressünk. Bár sohasem szólt ellene, éreztem, bosszantja, hogy az egyetemre járok, s mikor egyszer megkésve jöttem vissza, hirtelen haragjában úgy pofon vert, elszédültem. Ismét meglepett, milyen erős-nem mertem visszaütni.

Egyre vadabb dolgokat merészelt. Bejött egy magas, cvikkeres úr, valami német hajóstársaság igazgatója, hogy pokrócok érdekelnék. Béla rövid tárgyalás után hátrahívta az irodába ezt a pedáns üzletembert, akit először látott, és azt mondta:- Herr Direktor, beszéljünk egy kicsit komolyabban. Önöknek sok pokrócra van szükségük: ha nagyobb tételt vásárolnának itt, mondjuk száz vagy kétszáz darabot, bele lehetne kalkulálni, hogy keressen ön is tíz pengőt darabonként. A számlát majd magasabb összegre állítjuk ki a vállalatnak. Soha nem tudja meg senki, ez nekem éppúgy érdekem, mint önnek...

Olyan szuggesztíven tudott érvelni, a német ráállt, talán először életében. Bélának a sejtjeiből áradt a korrupció: aki a közelébe került, megvesztegette. Már féltem bejárni az üzletbe, s ideges lettem, ha csak megláttam; reszkettem, hogy valami szörnyű bajt hoz ránk.

És valóban beütött a vész. Egy ügynökünket, bizonyos Szedlacsek urat, aki tíz vég zsákvásznunkat adta el, letartóztatták. Mégpedig a lehető legszerencsétlenebb körülmények közt: kiderült, hogy már hozzánk is követték - a hordárja, akit valahol fölszedett, s aki az árut szállította, detektív volt. Tehát látta, hallotta, milyen fekete áron kapta már tőlünk Szedlacsek a zsákvásznat, és hol, mekkora újabb felárral adta tovább. S mindehhez nekünk se volt számlánk a tíz végről, mert mi is zugban vásároltuk: tiszta, köz- veszélyes láncolás.

Rémülten kapkodtunk fűhöz-fához. Ám ezúttal hiába kísérleteztünk: a detektív, aki az ügyet felgöngyölítette, megközelíthetetlen ember volt, hivatásának fanatikusa, szóba sem állt a közvetítőkkel. Aztán az árut is lefoglalták, Szedlacsek is ránk vallott, hogy már a megengedettnél drágábban vette át tőlünk - mit lehet itt tenni? Béla befolyásos barátai is csak a vállu- kat vonogatták. Szívesen segítenének, de képtelenség, a dolog túl sötét, vagy inkább túl világos. Már be voltam idézve a rendőrségre, előtte napokon át enni se bírtam, feketekávén és cigarettán éltem: csuklómon éreztem a bilincset. Anyám idegrohamot kapott, szanatóriumba vonult, és hasztalan tépelődtem, töprengtem szünet nélkül, nem jutott semmi mentség az eszembe. Könyörögtem Bélának, találja már ki, az ég szerelmére, hogy mit mondjak a kihallgatáson, s ha nem volt ott, óránként hívogattam fel: nincs-e valami?

Nagybátyám agya talán még sosem dolgozott ilyen intenzíven. Fokról fokra haladt, szinte nyomon követhettük munkájában, ahogy lenyűgöző lo695