A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

Egyszer elvitt Lellére nyaralni: jó barátai, a virtuóz Szabó fivérek játszottak ott abban az évadban. Ezek a kedves fiúk éltek-haltak Béláért; ha beléptünk a kerthelyiségbe, ahol zenéltek, az egész együttes felénk fordult és rázendített:

Pándon búcsú van,

Zala béren nem,

Mi szeretjük a konyakot,

A szódavizet nem...

Osszebarátkoztunk feleségeikkel is, folyton együtt lógtunk, úsztunk a Balatonban, csónakáztunk, s noha ezek már élelmiszerjegyes idők voltak, mi ismertük a titkos helyeket, ahol jó pénzért mindent megkaptunk: disznóhúst, csirkét, csokoládétortát, babkávét. Éjjel pedig, mikor a vendégek megritkultak, a fiúk a maguk kedvére mulattak, ittak velünk; nemegyszer pezsgőt bontanunk. Ilyenkor Béla is énekelt, halk, rekedtes hangon, még táncolt is, és - bár most sem kártyázott - bemutatott egy-két briliáns trükköt az asszonyoknak. Vagy viccből kilopta az öngyújtót, cigarettatárcát zsebünkből, még a karórát is úgy tudta leszedni, az ember nem vett észre semmit. Ha jó hangulatban volt, versekből is szívesen idézett, Rabindranath Tagorénak például több szakaszát tudta. Vagy a pokol kapujának feliratát mondogatta Daniéból, igaz, kissé eltorzítva az olasz szavakat, ilyesformán: „Lasciata ogna speranza, voi ch’en-tratta!”... Maupassant, Csehov novelláit is szokta emlegetni, de azt hiszem, elég régen olvashatta őket. Egy alkalommal viszont megjegyezte, hogy kétszáz pengőért könyveket vásárolt.- Kétszáz pengőért? - kíváncsiskodtam. - És milyen könyveket?- Szakmunkák — felelte kurtán.

Másnap a lakásukban véletlenül meg is pillantottam néhány újnak látszó, vaskos kötetet, színes címlapjukon nyúlánk, hosszú lábú versenylovak. Telivérek volt az egyik címe, a másik Hoeller Móric báró könyve,/? Kincsemnek, a többi is ilyesmi.

Egy délután, amikor magam voltam az üzletben, alacsony, kalapos úr lépett be, két méter hevedert és egy gombolyag varróspárgát vásárolt, jegyzéket is kért. Gyanútlan kiadtam, erre elővette az igazolványát: árvizsgáló detektív. Az árukat, miután mintát vágott belőlük, visszaadta, a pénzt visszakérte, a jegyzéket eltette, s szenvtelen hangon berendelt magához másnap reggel kilencre, e cikkek beszerzési számláival.

Majdnem rosszul lettem a rémülettől. Mind a hevedert, mind a spárgát drágábban számítottam a megengedettnél, s tudtam az újságokból, milyen kérlelhetetlen hadjáratot indítottak a feketézők ellen, akik aláássák a nem693