A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

- Jó, jó, csak csinálja vissza... Én tíz éve itt vásárolok. - Ez az érv Bélát is meggyőzte, azt mondta Brunhuber úrnak, hogy most látja, hiba van az anyagban, majd kicseréli, és újra jelentkezik, a vevő pedig önelégült somolygással fizetett egy pengővel többet a ponyva méteréért.- Látod, fiam, így kell ezt csinálni - ütött hátba Béla. - No, de hamarább lesz belőlem sebész, mint belőletek zsinegkereskedő.

A jelenetnek történetesen tanúja volt családunk egy barátja, megfontolt, higgadt ítéletű férfi. Nagybátyám távozása után nevetve kérdeztem meg, mit szól ehhez a nyilatkozathoz.- Béla? - felelte öreg barátunk egész komolyan. - Két hét alatt komplett sebész lenne.

Nem is tudnám rekonstruálni, miként vette át apródonként a bolt vezetését. Előbb csak alkalmi üzleteket kötöttünk közösben, ő szerezte az árut, kölcsönözte a pénzt, olykor még vevőt is ajánlott, a cég mega legalitást adta - a hasznot aztán elfeleztük. De jó üzlet volt, magától kínálkozott, hogy folytassuk. Egyre sűrűbben járt be, később már mindennap, újabb s újabb üzletekbe szállt be pénzével, jócskán kibővítve a bolt forgalmát, mert a mi alaptőkénk bizony elég sovány volt. Végül szabályos csendestársi viszonyra léptünk - persze, jó okunk volt rá, hogy csak titokban, nem hivatalosan bejelentve. Nem is vetkőzött soha neki, úgy maradt kabátban vagy elegáns esőköpenyben, nyáron is kalappal a fején, mondhatnám inkognito, akár egy véletlen idecsöppent rokon vagy jó barát.

Ezek már erősen háborús évek voltak: a nagy feketézések, árdrágítások, láncolások korszaka. Törvényes áron oly kevés portékát kaptunk a gyáraktól, az még a rezsinket se fedezte volna. Drágábban kellett megvásárolnunk, mindenféle közvetítők útján, mint amennyiért nekünk volt szabad eladnunk, másképp nem jutottunk hozzá; mi aztán tovább drágítottuk. De mindig ott kísértett a rém: az átvizsgáló detektív - a sajtó ijesztő esetekről számolt be, lefülelt üzérekről, tetten ért élelmiszer-uzsorásokról, akiket áldozataik, a megkárosított fogyasztók, sokgyermekes édesanyák szidalmaztak és leköptek a tárgyaláson. Első szabálytalanságaink után úgy féltem, aludni se bírtam, mindig a börtönben láttam magam. Béla azonban virtuóza volt ennek a kötéltáncnak: szinte kivirult, mintha élvezné is a veszélyt.

Könyveinkben a forgalomnak csupán kisebb részét tüntettük fel, a napi apró bevételeket, mikor bejöttek az utcáról egy krumpliszsákért vagy öt méter redőnyhevederért. Igazi üzleteink a sötétben bonyolódtak, jel, nyom és számla nélkül. Béla ügynököket szervezett be, sötét alakok sürögtek-fo- rogtak a boltban, árumintát kértek, különféle nyelveken pusmogtak: állástalanok, bizonytalan illetőségű vagy letört egzisztenciák, menekült lengyelek, máramarosiak. Ezek nyakukba vették a várost, végigjárták a hivatalo688