A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
jairól: Wenkről, Fazekasról. Mert nagy volt régen a Fradi, nagy a vízben is, s ránk vár, hogy a zöld-fehér zászlót újra magasba emeljük. A sziget hava ropogott talpunk alatt, a vizes úszónadrág kővé fagyott kezünkben, de mi nem fáztunk, vittük bőrünkben a forró zuhany gőzét, szívünkben a ferencvárosiak elmúlt s jövendő dicsőségének tüzét. Én csak attól féltem: nem állom meg a helyem, és akkor megharagszik rám, kihagy a csapatból. Mikor aztán lassan kitavaszodott, s mi is áttértünk a kétkapus edzésekre (szabályos kis mérkőzéseket vívtunk, bevonva a tartalékokat, ifjúságiakat) — Németh egyszerre izgatott, türelmetlen lett. A partról többször rám kiáltott, legorombított a csapat előtt; már nem is magyarázott, csak veszekedett. S egy alkalommal, midőn hátvédektől nyo- morgattatva mellélőttem, Jamesz a fejéhez kapott, úgy ordított: — Mit csinálsz! Mit csinálsz? — Háttal álltam - mentegetőztem -, nem láttam a kaput. — Sose lesz belőled csatár! A kaput érezni kell! Ebben sajnos mélységesen igaza volt, magam előtt se tagadhattam. Németh rögtön le is dobta a melegítőt, beugrott a vízbe - a hátralevő negyedórában hat gólt lőtt. Engem elcsüggesztett ez a fordulat, de az edzés után Jamesz odajött hozzám az előcsarnokban. Nagyon kedves volt, újra belém- karolt, s úgy mondta el: megváltoztatta elhatározását, ebben az évben még egyszer játszani szeretne, utoljára. (Később még tíz esztendeig vett részt a bajnokságokon.) Rám azonban föltétien számít a csapatban, eredeti posztomon, mint állóbekkre, és nagyon bízik bennem. így is lett. A tréningeken attól fogva már hátul álltam, híven silbakolva a centerek mellett; őriztem a ferencvárosi kaput, őriztem minden érzékemmel, idegszálammal, vércsöppemmel, az ifjú szerelem lángolásával. Hiszen most már én is a bandához tartoztam - a zöld-fehérek, ez a forró közösség gyorsan magába olvasztott. A csapat többnyire együtt lógott, akkor is, ha nem volt edzés: vasárnap Németh Jameszék újpesti lakásán gyűltünk össze, megszámlálhatatlan sonkás és sajtos kenyeret fogyasztva, vagy az Üllői úti pályára mentünk (természetesen szabadjeggyel) biztatni a Ferencváros labdarúgóit. Kedves tanyánk volt a Tabáni Sörcsarnok is, hátvédtársam, Hohl Béla apjának kiskocsmája a Gellérthegy alatt a Duna-parton: meleg pogácsájáról, friss söreiről, malacpörköltjeiről nevezetes - klubtagoknak különleges adag járt. Ezzel én is gyakorta éltem, esténként betértem a kocsmába: Hohl Béla a kasszát kezelte, de közbe oda-odaült hozzám, hogy megbeszéljük a bajnokság esélyeit és - amiként egy jó hátvédpárhoz illik - gondjainkat, örömeinket kicserélve, minden vonatkozásban megismerjük, és hunyorításból is értsük egymást, hiszen Bródy kapuja előtt mi ketten 671
