A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

Az első délután igen mulatságosan telt el. A különböző zsinegekhez, zsinórokhoz, zsákokhoz, amelyeknek mind számuk és nevük van, éppen annyit értettem, mint anyám. Bejött például a vevő és kért egy fél kiló kordel-spárgát. Kordel-spárga, ismételtem helyeslőén, tessék talán kiválasztani. És együttesen keresgélni kezdtünk a sok gombolyag közt. Ha nem találtuk, azt mondtam, elfogyott, ha megtaláltuk és a vevő az árat kérdezte, odakiabáltam anyámnak: Kassza egyhúsz! vagy: kassza tizenkettőharminc! - ahogy éppen eszembe jutott. Ebből aztán sok bonyodalom támadt, volt, aki mérgesen kirohant, esküdözve, hogy soha többé be nem teszi lábát ebbe a rablóbarlangba, ahol ilyen szégyentelen árdrágítás folyik; mások meg csodálkozva háromszor is megkérdezték, jól hallották-e, majd gyorsan fizettek, fölkapták az árut, és siettek kifelé.

Hamarosan láttuk: ez így nem lesz jól. Ezért később már, ha a vevő az árat kérdezte, visszakérdeztem: Na mennyit ad érte? vagy: Mennyit ér meg magának? vagy: Mennyit is fizetett legutóbb? Ebből aztán nagyon érdekes, hosszú alkudozások keletkeztek; nekem az is roppantul tetszett, hogy olyan szépen gyűlik a pénz a kasszában - hiszen Tibor nem hagyott egy fillért sem. Anyámat inkább az erkölcsi hatás érdekelte. Ha valamelyik szomszédos üzletből átszalajtottak egy kifutót két guriga kötözőspárgáért, megállította, és tragikus hangon azt kérdezte:- Ön ugyebár máskor is itt szokott vásárolni?- No igen...

Anyám erre elmondta, hogy ő özvegy Karinthy Frigyesné, ennek az üzletnek jogos örököse, a fivére azonban gyalázatosán kijátszotta, a hagyatékból ki akarta semmizni, és így tovább az egész históriát, majd arra kérte a szózu- hatagtól megzavarodott ámuldozó kifutót, hogy tisztelje meg bizalmával továbbra is a céget, mert itt ahogy boldogult édesapja idejében, a jövőben is a legelőzékenyebb kiszolgálásra számíthat s a többi, s a többi. Engem nagyon feszélyeztek ezek az előadások, szóltam is anyámnak, hogy nincs semmi értelme, de ő lehordott: - Te csak hallgass, nem látod, hogy ez egy régi vevő, az ilyet meg kell becsülni, szegény nagyapád is ezekből élt! - Mások, különösen az idősebb férfivásárlók, kíváncsian hallgatták anyámat, leültek, üzleti tanácsokat adtak a szépasszonynak, segítettek kiszolgálni, és búcsúzásnál kezet csókoltak.

Zárás után megpróbáltam eligazodni ebben a dzsungelben. Előkerestem a számlákat, fölbecsültem az önköltséget, így próbáltam kiszámítani az egyes cikkek eladási árát. Másnap reggel pedig elmentem a konkurenciához, ahol engem nem ismertek, megkérdeztem és fölírtam a legkeresettebb tizenöt-húsz cikk árát, mintha vásárolni akarnék; ezen már el lehetett indulni. Három-négy nap alatt egész jól beletanultam a szakmába, már tud662