A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
őszintén megírtam helyzetemet: mennyire szeretnék tanulni, de hiába iratkoznék be az egyetemre, ha nincs miből élnem és tandíjat fizetnem, s hogy csak a kollégiumi hely oldaná meg problémámat. Rózsi néniék útján később azt hallottam, hogy az államtitkárt meghatotta gyerekes levelem, és egy-két helyről információt kért. De aztán mégis elaludt a dolog, nem kaptam semmiféle választ. Az egyetemi tanév újra megkezdődött, és én újra kívül maradtam. Múlt az idő, szeptember, október, november. Rövidesen új gondok szakadtak ránk. Kis háztartásunkat, amelyből hiába próbáltam kitörni, ismét halálos vész fenyegette. Az a pénz, amit anyám Amerikából hozott, utolsó fillérig elfogyott, az én fizetésemből pedig lakbérre is alig futotta. Megint nem tudtuk, miből éljünk. Anyám - mint e történetek során annyiszor — újra elment a kiadóhoz. (A száz pengőket persze már rég leállították.) Most is csak azt a választ kapta: Karinthy műveit ez idő szerint nem adják ki, a jogok felől még nem döntöttek, előlegre nincs keretük. Karácsony előtt újabb csapás: a Marton-irodában felmondták az állásomat. Marton Böske, a főnök, külföldre utazott, s az egész céget átszervezték, kettéosztották. Martonék, akiket a jobboldali lapok már régen piszkáltak, egész kicsire húzódtak össze, csak a legrégibb alkalmazottakat tartották meg, s bizonyos külföldi jogokat, amivel most nem sokra mentek, hiszen háború volt. Azt hiszem, így akarták átvészelni a nehéz időket, minél kisebb támadási felületet nyújtva, de azért biztosítva a folytonosságot. A hazai színházi ügyek intézését a jogokkal együtt új cég vette át, amely ugyanazokban az irodahelyiségekben székelt, s főnöke egy kiugrott főhadnagy lett, Martonék egykori kliense, ki a vidéki műkedvelő színpadokon egy hazafias irányú operettel szerzett már némely babérlevelet, azonkívül magyaros műdalokat komponált, és újabban odaadta szépen csengő nevét olyan színpadi szerzők operettjeihez, akiknek neve mostanában nem csengett szépen. Ezt a szépreményű fiatalembert bizonyára Martonék bírták rá, hogy a kardot a lanttal cserélje föl, s bizalmi emberüket, Baumann urat az új cég már induláskor átvette. Lehettek ott más titkos megállapodások is, de ezekről engem nem tájékoztattak. Én különben is kimaradtam az egész tranzakcióból. Egy szép napon közölték, hogy az átszervezések folytán elbocsátanak, három hónapi felmondással. Most aztán mi lesz velünk? Anyám két napon át mozdulatlanul feküdt az ágyban, nem beszélt, nem evett, luminálon élt. Ha szóltam hozzá, csak sóhajtozott, s egy kis mozdulatot tett kezével, ami annyit jelentett, hogy hiába, mindegy... Aztán újra halálfélelmek rohanták meg, egész éjszaka halkan nyöszörgött, már orvost 659
