A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
Egyetem O tt kezdem el, ahol legutóbb abbahagytam. Apám meghalt, az árverést valahogy megúsztuk. A hiénák kitisztultak az Üllői úti lakásból, de nem vihették magukkal az örök kérdést: hogy most aztán miből éljünk? Anyám újra elment az Athenaeumhoz; az igazgatóig be se jutott, csak valamelyik cégvezető közölte a mélyen tisztelt nagyságos asszonnyal, hogy Karinthy műveit a vállalat ez idő szerint nem kívánja megjelentetni. Október, november, december. Abból éltünk, hogy apám ruháit, meg a bútorokat, amelyeket az árveréstől szerencsésen megmentettünk, lassanként eladogattuk. Karácsonykor - micsoda zajos, népes, csillogó ünnep volt ez nálunk valaha! - ketten ültünk anyámmal a törpe fenyőfánál. Aztán egy részeg, vad Szilveszter-éjszaka, ifjú barátaimmal, aztán megint egy új esztendő 1939... Anyám nem bírta tovább: hirtelen s visszavonhatatlanul határozott. A háromszobás lakást felmondta, a megmaradt bútorok kisebbik részét raktárba helyezte el, a többit eladta, és a pénzen jegyet váltott - Amerikába. Egy régi barátnője élt ott, az hívta, biztatta: próbálja elhelyezni apám könyveit, tartson előadássorozatot az amerikai magyaroknak. Én egy barátom családjához kerültem kosztra-kvártélyra: anyám elutazása előtt kiharcolta, hogy az Athenaeum az iskolaév végéig vállalja a költséget - havi száz pengőt. Ez a barátom akkor másodéves bölcsész volt; reggelente együtt indultunk el, ő az egyetemre, én a reálba. Tavasszal, az érettségi előtt, osztályfőnökünk mindenkit végigkérdezett, hogy milyen pályára készül. Én azt válaszoltam, egyetemre szeretnék iratkozni, még nem tudom biztosan, biológusnak, mérnöknek vagy bölcsésznek — de osztályfőnököm, aki ismerte életkörülményeinket, csak legyintett, és beírta: újságíró. Pedig minden pályák közül legkevésbé éppen újságíró akartam lenni. Aztán letettük az érettségit, s két hétre leutaztam Balatonboglárra. Egyik osztálytársam hívott meg, apja műegyetemi tanár, ő is mérnöknek készült: szép villájuk, nagy telkük volt a tó partján. Gond nélkül, örökös jó időben teltek a napok, úsztunk, csónakáztunk, kerékpároztunk és vadásztunk a Nagyberekben, amely akkor még nádas, végtelen mocsár volt, teli vaddal. Még róka is akadt ott, söréttel lőttük a pontyot, s nemegyszer estig 651
