A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
szennyes, foltos, zsákszerű gúnyájában éppen anyám toalett-tükre elé ült: az üveg megkettőzte ezt a borzalmat. Elkezdődött hát az árverés. A végrehajtó megfogott egy tárgyat, kihirdette a kikiáltási árat, Frici bácsi megajánlotta, s nem lévén több jelentkező, háromszori ismétlés után a tárgy azon nyomban az ő tulajdonába ment át. A hiénák hallgattak, mint csukák a Dunában. Minden példátlanul olcsó áron került eladásra: a biedermeier könyvszekrényt száztíz, a vitrint nyolcvan, a rekamiét kerek kétszáz pengőért vásárolta meg az egykori futballbíró. A végrehajtó nem értette, mi történik itt; később rájött, de csak a vállát vo- nogatta: neki mindegy. Olyan simán ment az egész, mintha olajon szaladna; már örültünk, hogy túl vagyunk a nehezén. De korán örültünk. A zongoránál beütött a vész. A végrehajtó ötszáz pengőért kiáltotta ki, Frici bácsi tüstént megajánlotta. Ekkor megszólalt valaki a szoba hátterében:- Hétszáz pengő! Mindenki megdermedt, de nem láttuk, ki volt az. Frici bácsi tért először magához. - Nyolcszáz! - kiáltotta merészen.- Ezerkétszáz! - hangzott fel újra az előbbi hang, amelynek tulajdonosa, egy köpcös, vadászkalapos, ismeretlen férfi, most már előlépett.- Ki ez az ember? - Csodálkoztak a hiénák, s egyikmásik a közelébe fura- kodott, pimaszul az arcába bámult: - Kicsoda maga? - De nem volt idő soká találgatni, mert a végrehajtó már másodszor ismételte a megajánlott összeget; Frici bácsi bekiabálta, hogy ezerháromszáz. Az ismeretlen erre ezerötszázat ígért. Micsoda párbaj volt ez, a szívem is elállt: oda Bach, az „Ifjú Mozart”, oda a „Hazatérő vidám földműves”! Pártfogónk ereje a végét járta. - Ezerhétszáz - mondta elcsukló hangon.- Kétezer - vetette oda kurtán az idegen. A hiénák, akiket mint bűntársainkat, egész magunk mellé állítottunk, mind dühösen ordítozni kezdtek:- Csibész! Pióca! Nem tudja, kinek a házában van? Ki ez az ember? Szemtelen pimasz! Nem tudja, ki az a Kazinczy? Körülfogták a vadászkalapost, ököllel fenyegették, a kabátját ráncigál- ták, és addig lökdösték, amíg be nem tuszkolták a szomszéd szobába. Frici bácsi gyorsan vallatóra fogta: kicsoda és mit akar itt? Az ismeretlen joggal félhetett attól, hogy megverik: mindenki ellene volt. Vérvörösen, kiszáradt torokkal hadarta:- Mit akarnak, hagyjanak békén! Én a Rácz és Wintermanteltől vagyok... Cégem mint hitelező, a végrehajtók közt szerepel, de maguk mind összebeszéltek, szélhámosság az egész... Ne tessék az orrom előtt hadonászni! 648
