A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

A jó hiénák

A

mikor apám meghalt, a zsebében öt pengőt találtunk. Volt egy meg nem jelent cikke is, de ennek tiszteletdíját - mint kitudódott — már korábban fölvette. Néhány nappal a temetés után váratlanul még száz pengő került elő. Ez úgy történt, hogy a könyvszekrényben kotorászva, a könyvek között kezembe akadt apám régi, piros szemüvegtokja - mert csupa piros holmit hordott a zsebeiben: piros tollat, ceruzát, erszényt, tárcát, még az óráját is pirosra galvanizáltatta. Szórakozottan belenyúltam a tokba s valami papirosba akadt az ujjam: egy remek, friss, ropogós, Parlamentes százas volt! Úgy megijedtem, kiáltani is elfelejtettem, s elhűlve, mint aki az Attila kincsét találta meg, vittem át a leletet a másik szobába.

Anyám előbb dühbe gurult, aztán sírni kezdett. Éppen a kondoleáló levelekre válaszolt szegény József Jolánnal, a költő még gyászruhás nővérével, aki a temetés előtt megjelent nálunk, hogy segítsen, amiben tud. Ok fejtették meg aztán ezt a csodát - nem volt nehéz megfejteni. Apámat az egész család örökösen pénzért nyúzta, anyám éjjel még a székre rakott ruhájában is kotorászgatott: az öreg szerette eldugdosni, ha valami külön jövedelme akadt. Egyszer, még a Verpeléti úton, a mellékhelyiségben hullott fejemre egy összehajtogatott húszpengős, amikor a fogót meghúztam: nagyon kicsi voltam, még nem értettem, miért tör ki a családi vihar ujjongó híradásomra. Hát ez a százas is így kerülhetett a szemüvegtokba: apám eldugta, aztán elfelejtette. -Apa a túlvilágról küldi ezt nekünk - mondta anyám könnyezve, amikor az első mérge elszállt.

Száz pengő persze nem sokat segített akkor rajtunk. Anyám és József Jolán hamarosan kiszámították, hogy a kiadóknál, színházaknál a különböző kávéházakban, ruházati s egyéb cégeknél valami negyvenhatezer pengő tartozás maradt apám után. Hogy gyűlhetett ennyi össze, ha harminc év alatt is, ma sem értem. Talán úgy, mint a lavina, kicsiből nagyra-s most az egész görgeteg ránk_zuhant. Fogalmunk se volt, miből fizessük ki ezt a kimondani is nevetséges összeget, miből éljünk azután. A hitelezők a temetés után néhány nappal sorra jelentkeztek, ingóságainkat kímélet nélkül lefoglalták, sötét alakok jártak-keltek a szobákban, belekukkantottak a szekrényekbe, a zongorába, orrukat a vázákba dugták, s a halálos szó: átverés, egyre sűrűbben hangzott el az Üllői úti lakásban - mi lesz velünk, ha a bútorainkat is el643