A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
Politzer még vörösebb lett. - Nagyságos asszonyom... - kezdte szertartásosan, de anyám oda se hallgatott, legyintett s elment telefonálni. Politzer azonban életét tette erre a lapra. - Kérem, Karinthy úr - folytatta most már apám felé fordulva -, tessék legalább próbaidőre, hogy bebizonyíthassam... Nem kérek mást, csak egy sor írást, hogy megállapodásokat köthetek, és pénzt vehetek fel a mester nevében... Tessék bízni bennem, én évek óta foglalkozom ezzel a gondolattal... Apám meghatódott, lehajtott egy fél pohár szódabikarbónát, s a szentek együgyűségével firkantott egy meghatalmazást, hogy Politzer József úr pénzt vehet fel és szerződést köthet az ő nevében - megírta és odaadta a fiatalembernek, akit először látott életében. Politzer ujjongva rohant a Széchényi Könyvtárba. Egy hétig dolgozott: a Pesti Napló, Az Est és a Magyarország régi, bekötött évfolyamaiból kikereste apám elbeszéléseit, tárcáit és - megtakarított pénzét mind ez ügyre áldozva - százat kigépeltetett. A száz elbeszéléssel azután elment a Tolnai Világlapjához, ahol ismert írók novelláit másodszor is szokták közölni, s ahol a taksa szerint apámnak tizenkét pengő járt egy ilyen másodközlésért. Tolnai - vagy hogy hívták ott a főnököt-véletlenül földije és ismerőse volt: Politzer bevitte hozzá a száz elbeszélést. Tolnai egyik alapvető üzleti elve volt, hogy a szegény íróknak kevesebb tiszteletdíjat fizetett, mint a jómódúaknak. Amikor meglátta a bizonyára nagy költséggel kigépelt novellákat, meg az írást, hogy apám titkárt fogadott, rövid alku után megvásárolta egyben az egész csomagot, ha nem is tizenkét, hanem nagybani áron csak tíz pengővel darabját. Politzer a meghatalmazásra rögtön fel is vette az egész vételárat. Aznap délután újra bement a kávéházba apámhoz, aki közben már egészen megfeledkezett róla, meg se ismerte; bement és ezer pengőt számolt le a márványasztalra. Apám nem ájult el. Ivott egy kevés szódabikarbónát. Még csak nem is volt különösen meglepve. O mindig valami ilyesmiről álmodott: egy angyalról, aki berepül a Hadikba, és ezer pengőt ad neki. — Felezzük meg - mondta. — Tessék. Politzer eltolta a pénzt. - Nem. Adjon Karinthy úr ötven pengő fizetési előleget, ha nem tetszik sokallni... A titkár tehát belépett, s átvette az ügyek intézését: apámra csak az írás maradt. Politzer nem tudott hódoló értekezést írni Karinthy szellemiségéről vagy más efféléről, ódát sem tudott költeni a lángelme dicséretére. Apám jelenlétében még hónapok múlva is olyan elfogódott volt, csak zavart félmondatokra futotta lélegzetéből... Politzer azzal áldozott a művészetnek, amivel tudott: becsületével, végtelen, szeretetteljes buzgalmával, azonkívül a könyvelésben való jártasságával. Új szerződést kötött a kiadó638
