A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

kissé erőltetett. Ellenben Karinthy Gabi nevére jól kijön: káröntő góbé, ez valami székely népmese hőse lehet. Turcsányi Elekre apám egész történetkét komponált: bizonyos Sanyi és ennek kedvese, miután zord szüleik ellenzik házasságukat, együtt mérget vesznek be. A lány azonban érzi, hogy a méreg gyönge, nem hat, s így kiált haldokló vőlegényéhez: Tőrt Sanyi, étek!— Akartak Petschauer Attilára is kitalálni valamit, de a vívóbajnok tiltakozott: ő már ismeri ezt a játékot, és tudja, hogy az ő nevére csak csupa illetlenségek jönnek ki.

így aztán megint mást kezdtek, intarziát, ez a legnehezebb játék mind közt: olyan mondatot kell szerkeszteni, amely a föladott nevet ravaszul magában foglalja. Az iskolapélda Kosztolányi Dezső nevére született, még az ősidőkben, a A^go/-asztalnál: - egy vendég panasza a pincérnőhöz: egyre rosszabb itt a koszt, ó lány, ide zsöncAődni jár csak az ember. Karinthy Frigyes: magát egy égi kar inti,frigye kikerülni fog! Turcsányira ismét sikerült jót csinálni: egy Csányi nevű ínyenc volt a történet hőse; de akármit túr Csányi, e Mvárnál jobbat nem talál - mármint a ma esti lekvárnál. Závodszky nevére azonban, hiába csűrték-csavarták, nem tudtak intarziát faragni. Apám addig már eljutott, hogy szkizoltán? - ami nyegle, finomkodó ejtése lehetne a size/ tán? kérdésnek, de ztívod végű szót, akárhogy törték a fejüket, egyikük se talált. Zoltán bácsi nevetett is, hogy az ő nevével nincs mit kezdeni.

Nem baj, Frici, kiengedlek, ha intarziát csinálsz erre: kinematográfiái műintézet! - s noha Závodszky csak tréfált, apám átvonult a másik szobába, és öt perc múlva papírról olvasta fel: Svarc bácsi haldoklik, körötte a család. Az utódok sugdolóznak, mi lesz az üzlettel? A beteg erre fölemeli fejét: mitől féltek fiaim, hisz itt lesz a társam, Grün, és akármit mondjon akárki, nem altok rá fiaim, ű intézett eddig is mindent, ezután is ű fog intézni.

Tapsoltak, kiabáltak, Bébi hátravetette magát a kereveten, úgy nevetett, aztán egyszerre felugrott.- Éhes vagyok! Tessék enni adni a vendégeknek!

Igen, de nem volt otthon semmi, még vaj se; hiába kutatta át anyám a kamrát, csak kenyeret talált, meg egy kis pecsenyezsírt, amiben a hús sült. - Gyerekek, mit adjak nektek, kenek zsíros kenyeret.- Fuj, fuj! - fintorgott Bébi. - Mit féltitek úgy azt a vacak lekvárt? Holnap küldök helyette, amennyit akartok, barackot, epret, dinnyét... - és már szaladt is, már hozta is a gyerekszobából: három üveget a dunyha alól, menet közben tépve le a zsineget, papírt.

'Tizenegy óra akkor rég elmúlt, de engem elfelejtettek ágyba küldeni; már álmos voltam és bódult. Annyit azért éreztem, ha tompán is, hogy itt valami jóvátehetetlen történik, valami végzetesen hibás; az előszoba felé pislogtam, ott kezdődött Róza néni birodalma: most kellene szólni neki, haranggal fölverni álmából - vagy tán éppen viasszal dugni be a fülét, hogy

631