A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

Szüleim este nyolc után érkeztek haza vacsorára. Vendégeket is hoztak, egyszerre be sem fértek a liftbe. Itt volt Turcsi, azaz Turcsányi Elek, apám jó barátja, aki régebben verseket írt a Nyugatba. — mindig csak „halk szavú lírikusnak” emlegették - s most tanácsjegyző volt a fővárosnál: csöndes, finom, őszülő, alacsony ember. Velük jött Darvas Antal, a Hadik kávéház állandó vendége, sokoldalúan művelt, de állástalan férfi, kommunista, materialista, akiről tudtuk, hogy börtönben is volt; vizsgák előtt bennünket, fiúkat korrepetált, s apámmal történelmi meg filozófiai kérdésekről szokott vitatkozni. Másodszorra Becker Bébi szállt föl a liften, a régi pesti éjszakai élet egyik híres vagy inkább hírhedt alakja: még most is gyönyörű, karcsú, elegáns asszony, de igen szabad szájú és szabados viselkedésű - lovagjával, Petschauer Attilával, a jeles kardvívó olimpiai bajnokkal és hírlapíróval (valami veszekednivalójuk volt, ezért maradtak hátra). Ezek mind a kávéházban szaladtak így össze, s már magas hangulatban érkeztek hozzánk, szalámit, sonkát, sonkazsírt is hoztak, meg három üveg sört.

Róza néninek nem nagyon tetszett, hogy ilyen sokan jöttek, meghittebb, családi estét szeretett volna. De a siker így sem maradt el, sőt még zajosabb volt. Ahogy az előszobába léptek, beleütköztek a lekvár langyos illatába, s mindenki a konyhába tódult. Itt azután fölkiáltások, taps, nagy ujjongás közepette fény derült a kegyes összeesküvésre. Anyám sikoltott és fejét hátravetve hangtalanul nevetett, apám krákogva, lassú hajóslépteivel cammogott a tűzhely körül, s azt dörmögte: no igen, no igen - az önzetlen jóság, a hátsó gondolat nélküli segítő szándék (oly ritkán találkozott vele életében) elnémította, örökké szúró-vívó humorát is lefogta. Hiszen ő volt az, aki törvényt akart hozatni: büntetendő cselekménynek kell minősíteni, ha valakiben nincs meg az emberi szolidaritás kötelező minimuma. A vendégek is a lekvárnak estek, kanállal vakarászták a lábas fenekéről, s közben fennszóval dicsérték, mert hiszen remek volt, könnyű-olvadó, az édes alatt bujkáló savanykás, érett mellékízekkel, s így frissen, melegen még kívánatosabb. Becker Bébi maga se találhatott benne hibát, pedig neki igazán elismert kitűnő konyhája volt - s amellett nagyon fullánkos nyelve. Végül is Róza néni tessékelte odébb a látogatókat, hogy a többit majd vacsora után nyalogassák ki: csevegve-nevetgélve át is vonultak mind a hallba, amelyet ebédlőnek használtunk. Csupán Bébi jegyezte meg félhangosan, hogy neki azért az ő szakácsnője nem dirigálhatna.

No, megvolt a vacsora, nyolcán ültünk az asztal körül. S persze hiába vásároltak felvágottat, ennyi ember jól nem lakhatott; hát ütöttünk le tojást is, de nem volt otthon csak öt. A végén megint behozták a nagy lábast, tálcán az asztal közepébe rakták, és ami lekvár még maradt benne, a felnőttek kiskanállal, majd mi az ujjunkkal gondosan, tisztára kikotortuk. Aztán a

626