A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
II. "Én, fájdalomherceg" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
Dunai kép Sétáltam. Poros utakon keresztül cipeltem tízmázsás letargiámat. A csönd agyamba ette magát. Néha szekerek jöttek s felkavarták a nyárutói fülledt délután áporult levét. Most a strand felett, a falépcső előtt megállók. Cigarettára gyújtok, száll a füst. A szemem úszik gomolyogva aztán szétfoszlik vékony szálakra bomolva s keringve múlik a levegőégbe. Egy ablakból valami valcer szállt felém az úton. Lent a homokban félmeztelen testtel nyúlik el egy-két fürdőző. A víz egyhangúan vonul a tájon át. A folyón és a túlparti hegyen meleg nyugalom ül, a levegő kéken borong, de inkább rózsaszínen. A nap már indul elbújni a láthatár alá s aranyos fátyolterítőt von a Dunára... Csónak siklik el: a lány ül benne, akit szeretek, kinek köszönök néha és aki visszaköszön, büszkén és annyira halkan, hogy alig hallom... sűrű vér és könny íze torlódik muzsikálva össze a számban... Suhogó illat csap le szívemre... Ez az enyhe kép a tovatűnő csónakkal, a lágyan sodródó vízzel könnyű és hazug! 613
