A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
II. "Én, fájdalomherceg" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
Badacsonyban megtalálom a leányt, akire álmaimban és verseimben vágyakoztam. A leányt ugyan nem találtam, de egy borgazdánál bérelt szobában jól éreztem magam, zavartalanul éltem. Ekkoriban ismét sok verset írtam, ezek elkallódtak. Nyugdíjam és apám könyveinekjövedelme anyagi gondtalanságot biztosított. Mégis pár év múlva belső nyugtalanság fogott el, indokolatlan félelmek léptek fel, és az a furcsa hallucinációs állapot, amelyet ördöggörcsnek neveztem. Cini segítségével idegszanatóriumba mentem, előbb Budapesten, majd Intapusztán az „Aranyketrec”-be, ahol az intézet vezetője régi barátom és írótársam volt, Benedek István. 1952 őszétől öt évet töltöttem Intapusztán. Időnként erős kényszerképzetek gyötörtek, sokszor órákig álldogáltam tehetetlenül, nem tudtam magam az étkezésre elszánni vagy a kézmosást abbahagyni, a gondos kezelés azonban lassan mindezt legyőzte, az ördöggörccsel együtt. A versírást ezekben a nehéz időkben sem hagytam abba, bár nem voltam már olyan termékeny, mint korábban. Az intapusztai évekre kellemesen emlékszem vissza, de amikor 1957-ben Benedekéknek el kellett onnan jönniük, szívesen tartottam velük. Budára költöztünk, itt élek ma is, szerény nyugdíjamból és apám újonnan kiadott könyveinek honoráriumából, Benedekék baráti gondozását élvezve. Szeretem őket, a házat, a kertet, ritkán mozdulok ki hazulról. Barátaim elhaltak. Devecseri után Szendrő is, a többiekkel nemigen találkozom. Az öcsém, Cini gyakran látogat, évente egyszer-kétszer én is elmegyek hozzájuk, máshová nem járok. Jól érzem magam itthon. De a versírás ihlete elhagyott. Tizenöt éve, amióta itt élek, mindössze két verset írtam. Ám ez nem jelenti azt, hogy többé soha nem írok: majd, ha visszatér az ihlet. Sokan gondolták, hogy apám tehetsége és hírneve nyomasztóan hat rám, akadályozza kibontakozásomat. De ez nem így volt. Apám sohasem volt „vetélytárs”, akit le kellett volna győznöm; ő író volt, filozófus, publicista, humorista - én első pillanattól fogva lírai költő. Tudta ezt, mondta is nekem: én nem vagyok költő, Gabi, a költő te vagy. Mert a versei is filozófiai poémák, nem lírai költemények. Mégis volt egy időszak, amikor izgatott az a probléma, zseni-e az apám, vagy csak egyszerű ember, aki tud írni? Lehet, hogy azért, mert mindenkinek a szemében „a Karinthy Frigyes fia” voltam, én pedig önmagam akartam lenni. Nem több, mint ami vagyok: lírai költő. 1972 610
