A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

II. "Én, fájdalomherceg" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

Néha egészen olyan volt, mint egy gyerek. Ami megtetszett neki, amit megkívánt, az után hirtelen mozdulattal nyúlt és elvette. így vásárolt össze ceruzákat, tollakat, dobozokat, tárcákat, öngyújtókat. Egy-egy ilyen apróság vásárlásakor képes volt sokáig elidőzni az üzletekben. Sétái alkalmával néha egyik boltból a másikba fordult be, szeretett alkudni a kereskedőkkel, sokszor csak magáért az alkudozásért.

Gyakran volt tétovázó, különösen életének végső szakaszában. Ilyenkor léptei is bizonytalanokká váltak, megállt a járdán, s töprengett, hogy merre menjen. Vagy a házak ablakaira nézett fel, mintegy onnan várva segítséget, hogy valaki majd kihajol, lekiált érte, felhívja, útbaigazítja. Az is megtörtént, hogy megállt egyhelyben, megmakacsolta magát, és nem akart továbbjönni. Mintha láthatatlan kötelékek húzták volna erről is, arról is. Sokszor úgy tűnt, egyetlen mozdulatába, vállának egyetlen erőteljes rándítá- sába kerülne, hogy elszakítsa e köteleket, s azt a mozdulatot nem tudta megtenni.

Közvetlen volt, de nem volt közlékeny. Belső bajairól, körülményei mos- tohaságáról bizalmas barátainak sem szeretett beszélni. Egy-egy szóval, egy-egy mondattal jelezte inkább, ilyenfélékkel: „Ha tudnád, mik vannak...” vagy: „Szörnyű, hogy velem mi van...” Fizikai panaszait inkább emlegette, sőt úgy látszik, valami különös gyönyörűségét lelte abban, hogy, mint óriási gyermek, akinek az egész világ a mamája, nyűgösködjék és panaszkodjék ha valamije: lába, válla, feje vagy dereka fájt.

Járását, mozdulatait valami kedves medveszerűség jellemezte. Filozófiája volt a laza külső és belső tartás, végtagjait állandóan kicsit dobálta.

Azokból a könyvekből, amiket részben összevásárolt, részben megküldték neki a szerzők, az évek folyamán nagyszerű könyvtárt rakhatott volna össze magának. Könyvtárára azonban nem fordított gondot. Mindenféle érdekes könyv hevert fekete könyvszekrényében egymás hegyén-hátán. Saját műveiből talán csak kettő volt meg neki az utolsó öt évben, az így írtok ti s a Tanár úr kérem német fordítása.

Egy egész láda fiatalkori kézirata, vaskos naplója s rengeteg vers (mert húszéves koráig lírai költő volt), elkallódott.

Az utolsó tíz évben egészen ritkán folytatott teljesen szabad, termékeny és termékenyítő, hozzá méltó és igazi beszélgetéseket, állandóan anyagi s mindenféle gondokkal küszködött. Hajszolt volt és ideges. Vitái, elmélkedései során az épp szóban forgó problémához inkább csak hozzászólásokat, egy-egy nagyszerű megjegyzést, megfigyelést hallottunk tőle. Ha megjelent közöttünk, alig hallotta meg beszélgetésünkből az első mondatokat,

604