A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
kérdésre. Kínos, üres szünet. Odakünt csilingelnek a villamosok. Én össze- borzongok, és a temető jut eszembe. így fognak csilingelni a villamosok, és én a temetőben fogok pihenni, por lesz fölöttem és alattam, és szegény, meghülyült, paralitikus agyam ott szikkad csontkoponyám rekeszei közt...- Hogy a pincér?... - kérdem, utolsó reménnyel, elgyöngülve.- Hogy itt a kávéházban nekem is lehet-e kiszera méra bégeva szebékkel visszaadni. Most már nem mehet ez így.- Igen - mondom határozottan -, biztosan lehet.- Hát akkor adja ide, leviszem.- Mit??? Rám mered elhűlve.- Hát az öt koronát! El van csudái kozva.-Ja úgy, pardon - hebegem rémülten, és reszkető kézzel nyújtok át öt koronát. Aztán elbúcsúzom, és letámolygok a parterre. Ni, már a lábaim is reszketnek. Vége. Ilyen fiatalon! Istenem! Ilyen fiatalon! Egy barátom fog meg.- Mit beszéltél azzal a halandzsa-emberrel?- Kicsodával? Szent isten!-Hát azzal a halandzsa-emberrel! Te is beugrottál?- Rám néz, mindent megért, röhög.- Na, sejtettem! Hát tudd meg, ez az ember feltalálta a halandzsa-nyelvet. Értelmetlen szavakat kever bele a mondatba, és amikor az ember félig megőrült, hogy nem érti, öt koronát kér kölcsön. Hja vagy úgy! Kiegyenesedem, a lábaim megfeszülnek. Gúnyosan végigmérem a barátomat.- Na hallod! Csak nem képzeled, hogy beugrottam? Rögtön rájöttem a viccre. Olyan embernek ismersz, akit be lehet csapni? {Humoreszkek II. Budapesti emlék - Grimasz. Akkord, Budapest, 2002. [Karinthy Frigyes Összegyűjtött Művei 4. 65-67. old.) 590
