A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

Mint idegen forgok Pesten 47. vasárnap A Vigadó téren áll egy nagy, tizenkét személyes autó. A Hangli körül őgye- legve a rekkenő hőségben, csodálkozva veszem észre, ahogy lassan megtelik - nők és férfiak szállanak fel, nyilván nem egy társaság, nem egyszerre ér­keznek, nem is beszélnek egymással. Egy cvikkeres úr, három sárga kalapos hölgy, két másik hölgy valami nyomtatványt nézeget. Fiatalember, di­ák-forma, noteszbe jegyezget. Agilis fiatalember, az autó mellett magyaráz. Pesti ember kíváncsi. Közelebb megyek, bámészkodók. Az agilis egy­szerre csak hozzám lép, és angolul megkérdezi, hol ajegyem. Hanyag angol­sággal, kissé orrhangon motyogok valamit. Vagy úgy, mondja ő, fent van az irodában, rendben van, tessék felszállani, ide. Kérem. Miért ne. Felszállók a három sárga kalapos lány mellé, gondolom, majd csak meg­tudom tőlük, hová megyünk, és mit akart tőlem az az angol úr. A lányok fe­szesen ülnek. Kicsit meleg van, mondom udvariasan vigyorogva. Nem tet­szik tudni, mit akart tőlem ez a fránya ánglius. Az egyik lány nagy jóindulattal rám néz, nem felel, a másikhoz fordul, és angolul azt mondja neki, hogy én biztosan olasz vagyok, azért beszélek törö­kül. Ugyanakkor az agilis hátrakiabál: „Mehetünk, Spitzer, hű, de disznó meleg van!” Az autó megindul. Az agilis felpattan a sofőr mellé, és abban a pillanatban beszélni kezd. Ladies and gentlemen, that’s the most fashionable tea-room of Budapest, Gerbeaud. Meine Damen und Herren, das ist die eleganteste Conditorei von Budapest, Gerbaud. Signore e signori, questa è la più elegante pasticeria di Budapest, Gerbaud. Es ettől fogva folyton beszél, mint egy automata, mindent háromszor el­mond, három nyelven, de folytonosan és cezúra nélkül, mint egyetlen mon­datot. A mondat elején öten figyelnek, a közepén négyen, a végén hárman. 579

Next

/
Thumbnails
Contents