A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

XXVIII. fejezet Egy test, egy lélek

Halványan, szótlanul, összeszorított fogakkal, keresztbefont karokkal állt ott a tábornok. íme, néhány lépésnyire céljától végleg meghiúsult nagyszerű terve.

Habozása nem tartott soká. Hirtelen elhatározással, rekedten fordult egy mellette álló hor-Dhárhoz.- Milyen víz ez itt?- Ez a Duna.- Hol végződik?- A Fekete-tengernél.- Jól van.

Megfordult és távozott.

XXIX. fejezet Végszó

19... július 21-én du. 3 óra és 25 perckor, órájával a kezében, gúnyos mosollyal ült londoni szobájában a mylord.

— Öt perc múlva jár le a terminus - dörmögte. - Akkorra itt kell lenni Sanssou tábornoknak, jelenteni, hogy elérte a Filatori-gátat. Tekintve, hogy az utolsó távirat szerint megrekedt a Duna-parton, nem hinném, hogy... Egy-kettő... három... négy... ö...

Csikordulva nyílt ki az ajtó. A tábornok belépett.

— Ön az! - kiáltott bámulva a mylord. A tábornok kövér és boldog volt, és ragyogott az egészségtől.

— Igen, én vagyok az!

— De hiszen a Híd-nál... Elérte a Filatori-gátat? - A tábornok büszkén szegte föl fejét.

— Elértem. Már-már úgy látszott, minden veszve van. Megállítottak a Híd-nál. Ekkor mentő ötletem támadt. Felültem egy automobilra, és a keleti expresshez hajtattam. A legegyszerűbb megoldás. Kolumbusz tojása. Megkerültem a Feketetengert. Kényelmesen, nyugodtan, minden nagyobb megerőltetés nélkül átjutottam a Duna másik felére. Hogy ez senkinek eddig nem jutott eszébe! Persze, az eddigi utazók mind a Híd-on akartak átjutni Bu-Dá-ra és természetesen ott rekedtek, éhen pusztultak... nem engedték át őket... Híd-Pendzt mondtak ki rájuk... Szegény... szegény... Puss!...

548