A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

Egy gejzír vize a Ka-Ná-Lis szakadékon keresztül kihajította vakmerő utasainkat a föld felszínére. Meg voltak mentve.

— És a Filatori-gát? - kérdezte fájdalmasan Puss. De a tábornok titkos izgalomban égő szemekkel fordult feléje, és rekedten súgta:- Minden rendben van. Ide nézz. Látod ezt a piszkos, szürkés árnyalatú vizet, mely itt mellettünk áradozP Ez a Moso-Ga-Tólé folyam, legfőbb folyója bu-Da-pestnek, mely keresztül hálózza a vidéket. Kövess!

Fejest ugortak. A víz loccsanva fogadta magába és bugyborékolva vitte tovább őket... lefelé... lefelé... keresztül a Kossuth Lajos tartományon, keresztül a Korzó szoroson... le, egészen az Eskütéri Híd-ig.

XXVII. fejezet Még hat óra

Kiugrottak a vízből.- Még hat óránk van! - kiáltott elfulladva a tábornok. - Utánam! Előre!

A Híd felé rohantak. Legázolták a szembejövő, bámuló rablókat, akik cifra és tarka ruhákban, lustán üldögéltek a part hosszában - fülükben, kezeiken szén- és kenyérdarabokat és más drágaköveket fitogtatva.- Még hat óra! Utánam! - ordított a tábornok.

Felugrottak a hídra.

Ekkor egy borzasztó vad állott előttük. Torkon ragadta őket, és reájuk üvöltött.- Híd-Pendz! - kiáltotta.- Eressz! - mondotta kétségbeesve a tábornok, sejtvén, miről van szó. - Eressz!

Visszalökték őket.- Nincs átmenés! - mondta a vad.

Vége volt mindennek.

A tábornok zuhanást hallott háta mögött. Vér borította el szemeit. Hátrafordult.

Puss, a derék, hűséges szolga, holtan feküdt lábainál. Kétségbeesve, látva, hogy minden hiába - hogy el nem érik a Filatori-gátat soha: - egy pohár bu-Da-pesti Ivó-Víz-et nyelt le, ezt a borzasztó mérget - és meghalt.

547