A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

Csakugyan, borzasztó roham következett. Fenyegetőző, kiabáló tömeg sűrű falanxa vette körül a tábornokot: a Kéz-I-ratok suhogtak.

Sanssou nagyon elsápadt, és némán harapott ajkába.-Végünk van! — súgta Pussnak. - De úgy fogunk meghalni, mint férfiakhoz illik. Add fegyvereimet.

XXII. fejezet Jönnek a men-Teők!

Igen, úgy látszott, elkövetkezett a vég!

Az irokézek, fennen lobogtatott Kéz-I-Ratokkal egyre közelebb nyomultak: az egyik, akit a többiek Ní-mandnak neveztek, már megragadta a tábornok köpenyét és felemelte karját, hogy beledöfje a Kéz-I-Ratot - amikor rémült kiabálás és zavar támadt a támadók között.- Jönnek a men-Teők! - ordított valaki.

Egyszerre szétrebbent az embergomolyag: - százfelé rohantak, menekültek a rémült vadak, szétterülve a szélrózsa minden irányában: — csak a jajongó »Pumpa, Pumpa« harci kiáltást lehetett hallani még egy ideig.

És a wigwam túlsó felén robogó porfelhőben megjelentek az első, daliás men-Teők: - villogó szemekkel, kezükben messze kinyújtva maguk előtt a Per-Sely-eket, elszántan száguldottak a menekülők után.

Ekkor Puss megragadta a tábornok karját.- Meneküljünk! - súgta fülébe.

A wigwam kijárata felé rohantak: - revolvert szegeztek az ellenszegülő pinc-nök mellének, mire az »Még egy álhírlapíró?« legyintéssel átengedte őket. Félóra múlva kint voltak a Rákóczi fennsíkon.

Megvoltak mentve!

XXIII. fejezet

Étlen-szomjan a hegyvidék közepett

Újabb, váratlan akadályok gördültek azonban a rettenthetetlen férfiak elé.

Kitűnt, hogy vakon és tudtukon kívül egyenesen belerohantak a Csőjavításba; a Rákóczi fennsíkot beláthatatlan égbe meredő bércek és sziklatömbök borították, váltakozva szédítő szakadékokkal. Úttalan utak kanyarodtak a bércek között. Puss és a tábornok napokig, minden segítség nélkül kapaszkodtak a kietlen, vigasztalan sziklarengetegben - és sehol, sehol

545