A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

— Pedig nincs vesztegetni való időnk - felelt a tábornok sötéten. - Tennünk kell valamit. Van nálad kés?

— Mi a terve?

— Alagutat ásunk a szoros fenekén, és azon keresztül jutunk át a túlsó partra. Kövess.

VII. fejezet

Elárulva. A vadak kezében

Azonnal munkához láttak. Egy pad alatt tompa késeikkel feltúrták a kavicsos talajt, és négyszög alakú nyílást vágtak ki belőle. Tíz percig dolgoztak

ígyHirtelen a tábornok kiáltást vél hallani háta mögött. Egyidejűleg mintha súlyos kéz nehezedett volna nyakára, s határozatlanul olyan érzése is volt, akárcsak valaki cúgos cipővel háromszor teljes erejéből a fenekébe rúgna.

— Mi ez? - villant keresztül agyán. - Elárultak volna bennünket? Iránytűjéhez kapott, és gyorsan számításokba akart merülni. De már

nem volt ideje.

Ellenállhatatlan erő markolt bele gallérjába, és magnetikus tengelye körül 3" alatt megfordította a tábornokot. Annyi ideje sem volt, hogy e forgássebességet kiszámítsa. Egy duzzadt, rémes arc meredt rá, kerek föveggel, melyen kitépett lófark himbálódzott.

— Mi lesz itt, nyavalyás csibészek? - ordított nemzeti nyelvén az arc. - Ásni? Lyukat ásni? Mars a kapitányságra.

E borzasztó, idegenszerű szavak értelmét a tábornok épp oly kevéssé fogta fel, mint olvasóink. De tisztában volt jelentőségükkel.

— Váltságdíjat követelnek tőlünk - súgta oda Pussnak. - E nép cserekereskedésből él, és mindenféle csecsebecsének nagy értéket tulajdonít. Főistenük Nimolé, akit köpködéssel és füstáldozattal tisztelnek, mely utóbbi szertartást szájukba vett tompa rudakból végzik. Szerencsére elláttam magam ilyennel: meg fogjuk kísérteni a szertartást, s erre tán azt hiszik majd, hogy törzsükhöz tartozunk.

S ezzel oldalzsebéből kivette egyikét ezeknek a barna levéltekercseknek. De a hatás borzasztó volt.

536