Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
Forradalmak kora - Vörös Boldizsár: Forradalom a műalkotásban – műalkotás a forradalomban
san szemük előtt.”24 Ez az értékelés világosan elhatárolta a 18. századi mozgalmat a szociáldemokratákétól: mutatja ezt a magyarjakobinusok nézeteinek „államszocia- lizmus”-ként való értékelése is. Az államszocialisták ugyanis, „a mai osztályállam kezétől és legyen azon még annyi javítva és foltozva, a szocziális nyomor fölszabadítását várják” - írta egy korabeli szociáldemokrata kiadvány, utópiáknak minősítve és elutasítva e nézeteket.5 A Népszava 1902. május-júniusi számaiban Szabó Ervin tett közzé a magyar jakobinusokat, mozgalmukat bemutató-értékelő cikksorozatot. E szerint „a kevésszámú újítók teljesen egyedül, segítőtársak nélkül állottak Magyarországon. Forradalmat nem csinálhattak. Forradalmárok voltak-e hát mégis? Mindenesetre! Ellenük volt minden. Nem érhették el czéljukat másképp, mint a meglevőnek teljes fölforgatásával. Erőszakkal-e vagy békés propaganda utján, - mindegy. Tény, hogy az intézmények és az emberek gyökeres átalakítására volt szükség, hogy eszményeik: a Szabadság, Egyenlőség és Testvériség valósággá válhassanak. Ez pedig a forradalom.”26 A cikksorozat utolsó 24 Martinovics Ferencz [Így!] és társai. Népszava (Volksstimme), 1895. június 1.4. old. 25 Csebrenyák József (Dr. Ingwer nyomán): A szoczializmus történelméhez. „Typographia" szerkesztőbizottsága, Budapest, 1895.40-41. old. 26 A magyar jakobinusok. II. Lehetséges volt-e a forradalom? Népszava, 1902. május 31. 3. old. Szabó Ervin szerzőségéről Id. a 27. jegyzetet! 27 A magyar jakobinusok. V. Tanulságok. Népszava, 1902. június 14. 2-3. old. Szabó Ervin szerzőségét bizonyítja, hogy a cikksorozatról készült, szintén a szerző nevének feltüntetése nélkül megjelent, a Politikatörténeti Intézet részében a szerző megállapította: a magyar jakobinusok kivégzése óta eltelt évszázadban a forradalmárok követeléseinek nagy része csak törvényekben, „papíron” valósult meg - ténylegesen nem. Ennek okát Szabó abban látta, hogy Martinovics és társai a magántulajdon szentségét tették meg társadalmi elméletük alapjává. A cikksorozat befejező gondolatai szerint pedig „[cjsak az a tan fogja megalapítani a jakobinusok óhajtotta boldogságot, amely mellőzi a magántulajdont. Ez a tan pedig a szoczializmus! És mi hisszük, hogy Laczkovics utolsó szava teljesedésbe megy, hogy: »amit vetettem, az ki fog kelni, elvesznek a kopók, de megmaradnak a vadászok«. Megmaradnak a vadászok! De ezek nem a magyar jakobinusok, hanem a nemzetközi, a forradalmi, a vörös jakobinusok/”27 E befejezéssel Szabó a magyar jakobinusok mozgalmát egyrészt a szociáldemokrácia hagyományai közé illesztette, másrészt (pl. a nemzetköziség és a szocializmust jelképező vörös szín28 említésével) több vonatkozásban el is határolta Martinovics és társai tevékenységét a munkásmozgalomtól. Ennél sokkal egyértelműbben sorolta a maKönyvtárában MM/16/252, a jelzettel őrzött különlenyomaton Szabó Ervin kézírásos dedikációja olvasható. Ld, A magyar jakobinusok. Népszava, Budapest, 1902.1. old. E kiadványban Szabó módosította a Népszava-cikksorozat befejezésének szövegét, még pontosabban meghatározva azt, hogy kik is ezek a „vörös jakobinusok": „hanem mi vagyunk: a nemzetközi, a forradalmi vörös jakobinusok!" I. m. 32. old. 28 Vő. ehhez: Aradi Nóra: Vörös szín. In: üő: A szocialista képzőművészet jelképei. Kossuth-Corvina, [Budapest], 1974.255. old. 323
