Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
Nagyvárosi kísértések és a 20. század démonai - Borgos Anna: "Az irodalom vetélytársa". Karinthyné Böhm Aranka
váltottak. Minden kortárs szerint ez volt Karinthy életében a harmonikus, támogató, nagy szerelem. Judik Etelt 1918-ban elvitte a háború utáni nagy spanyolnátha-jár- vány. Karinthy mélyen és hosszan gyászolta. Hatévesen vesztette el anyját, s Judik Etel halála, aki egyfajta anyafigurát is megtestesíthetett a számára, az anyja fölött érzett gyászt is feleleveníthette. „Judik Etel elmosódott körvonalú személyiségében a jelek szerint éppen egy eszményi anya vonásai ismerhetők fel, és ez Karinthy felnőtté válásának drámájában óhatatlanul az anyaidolumról való leválás késleltetésének szerepét játszotta - hogy azután a feleség hirtelen halálával a megszakítás-tapasztalat sorsszerű ismétlődésében legyen része.”14 Egymás mellé téve Judik Etelt és Böhm Arankát, két elemien különböző személyiséget látunk, méghozzá két emble- matikus, a kultúrába mélyen beágyazott nőtípus megtestesítőjét, az „anyai” és „démoni” nőt. Karinthyt, ha más módon is, de mindkettő vonzotta. Elképzelhető, hogy Judik Etel elvesztésének traumája vezette egy elemien más nőtípushoz. Házasság Karinthy és Böhm Aranka 1920. augusztus 14-én házasodtak össze,15 és Karinthy odaköltözött a Verpeléti úti lakásba. Viharos házas- és társaséletet éltek. A kortárs megfigyelők szerint állandóak voltak a konfliktusok, viharok, látványos féltékenységi jele14 Dolinszky Miklós: Szó szerint. A Karinthy-passió. Magvető, Budapest, 2001. 94-95. old. 15 Budapest Főváros Levéltára XXXIII.1 .a Vili. kerületi házassági anyakönyv 1229/1920. (1920. netek, nemritkán verekedések. Úgy tűnik, Aranka volt a féltékenyebb, de valószínűleg a csapodárabb és bizonytalanabb is. „Házasságuk a szokványostól nagyon eltérő kapcsolat volt, és bővelkedett olykor mulatságos, olykor megbotránkoztató, hol viharos, hol vidám, legtöbbnyire a nyilvánosság előtt lezajló izgalmas-mozgalmas jelenetekben. Hogy mindebben a szerelemnek, az összetartozásnak, a meghittségnek mekkora szerepe jutott, nemigen lehetett tudni, mert egymás iránti érzéseiknek időtartama, mértéke, hőfoka állandóan és erősen változott. Minduntalan változtak egyéb körülményeik is.”16 „Tizenhat évi együttélésük idején soha, egyetlenegyszer sem tegezték egymást, mintha örökös ellenfélként álltak volna szemben egymással” - írja Kosztolányiné.17 Úgy tűnik, a kapcsolat hatalmi harc jellege legalább olyan erős, mint az összetartozás és egymás inspirálása, ami mégiscsak egymás mellett tartotta a házaspárt. Az idők során többen is megpróbálták „Karinthy érdekében” szétválasztani őket (Békessy Imre újságíró, Hatvány Lajos és Graetzer József, az önjelölt titkár), sikertelenül. Az erőviszonyok változóak, de véglegesen egyikük sem „gyűri le” a másikat. A harc talán nem is annyira ellenségeskedést, mint inkább állandó pszichés stimulációt, sajátos függőséget jelentett mindkettejük számára. „Én, aki mindkettejüknek bizalmasa voltam, egyszer megkérdeztem Karinthytól, hogy mi tartja tulajdonképpen össze őket. Karinthy erre egy vadászhistóriával válaaugusztus 14.) 15 Devecseriné/. m. 158. old. íz Kosztolányi Dezsőné /. m. 111. old. 240
