Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

Forradalmak kora - Vörös Boldizsár: Forradalom a műalkotásban – műalkotás a forradalomban

Avers ötödik része Martinovics vallomása, amelyben így ismerteti a magyar jakobinusok mozgalmának céljait:

„Egy kardcsapással ujjongó szabaddá E népeket ... és engem — látva lássák! Egy kardcsapással elsöpörni innen A buta önkény vak lidércnyomását — Süvöltő kardok büszke harca,

Szabad mezőkön zengő háborúk!!...”

A mű hatodik része a mozgalom vezetőinek kivégzését mutatja be:

„Először Sigrayt vezették köztük el Szolárcsik felbukott a lépcsőhöz közel - Szentmarjay vadul ellökte a papot, Hajnóczy sírva ment, Őz Pál viaskodott. [...]

[Martinovics] Kuszáit, vizes haja, sovány gyermek-feje

Rácsuklott csöndesen a hóhér keblire - S melyet nyirkos pirossal az alvadt vér elöntött:

Két karja átölelte szelíden a fatönköt.”

Karinthy költeményében - minden bizonnyal Carlyle, Fraknói és Madách hatása nyomán is - a forradalom, a forradalmi törekvések hatalmas pusztító erőként jelennek meg: mind a győztes francia forradalom ábrázolásában, mind Martinovics vallo„Felkeltek a királyok ellenünk,/ S eléjük dobtuk fejedelmünk fejét". Madách Imre: I. m. 119. old., egy rész ebből szó szerint egyezik a Karinthy-szöveg megfelelő helyével.

13 Ld. ehhez pl.: Carlyle Tamás/, m. 3. k. 164., 385-392., 224-225. old.

másában, mind pedig az elbukott forradalmi kísérlet vezetői büntetésének - kivégzésüknek — bemutatásánál, ezúttal visszahatásként megjelenítve. A versben szereplő történelmi személyiségek valamiképpen mind előmozdítói és áldozatai is a forradalomnak: a francia forradalom figurái

(XVI. Lajos, az 1794-ben kivégzett Danton és Desmoulins, az 1793-ban Franciaországból elmenekült Dumouriez, a magas katonai tisztségeiben többszörösen kudarcot vallott Jourdan)13, a magyar jakobinus mozgalom vezetői, de az őket elítélő hatalom képviselői is (I. Ferenc, a forradalomtól rettegő bírák) - ekként valamennyien tragikus alakok. Ezen ábrázolásban a két, kivégzésekkel foglalkozó, negyedik és hatodik rész egymás ellentéteiként ugyanakkor ki is egészítik egymást. Minden bizonnyal e koncepció jegyében, a magyar jakobinusok kivégzésének minél hatásosabb bemutatása érdekében áldozta fel Karinthy a történelmi hűséghez való ragaszkodást is: Martinovicsot, Hajnóczyt, Laczkovicsot, Sigrayt és Szentmarjayt ugyanis 1795. május 20-án fejezték le, Őzt és Szolártsikot azonban csak június 3-án - tehát nem egyszerre, amint az a költeményben történik. Mindezek nyomán a mű címe, az eredetileg a magyar jakobinusok vesztőhelyére utaló Vérmező szinte a pusztító forradalom szimbólumává válik.14

h Ld. ehhez: Fraknói, 1884.380-390. old. Vö. még: Fráter Zoltán: Mennyei riport Karinthy Frigyessel. Magvető, Budapest, 1987. 27. old.; Uő: Duna-part és Városliget. Karinthy Pestje. Holmi, 2005/9. 1059. old.

318