Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)

Forradalmak kora - Vörös Boldizsár: Forradalom a műalkotásban – műalkotás a forradalomban

szét. Az elitélteket vivő szekér mint valamely fekete kisértet, halad végig naponként, alkonyat felé, a dolgok tarka-barka tömegén keresztül. A tarka-barka tömeg, annak láttára megborzad egy pillanatra, s a következő pillanatban elfelejti: úgy kell az arisztokratáknak! Ok vétkeztek a köztársaság ellen; haláluk, ha csak annyiban is, hogy javaik lefoglaltatnak, hasznára válik a köztársaságnak; Vive la République/”5 És: „Mi hát ez a dolog, a melyet La Revolution-nsk neveznek, s a mely, mint egy öldöklő angyal, ott függ Francziaország fölött, embereket vízbe fullasztva, tömegesen agyon lövöldözve, harczolva, ágyúkat öntve s emberi bőröket készítve ki? A forradalom olyan mint az egyes ábéczé betűk; nem lehet sehol megfogni, zár alá tenni, hogy: no itt van, ez az. Az az őrültség az, a mely az emberek szivében lakik. Ebben az emberben és amabban; mint düh vagy mint rémület, ott van minden emberben. Láthatatlan, megfoghatatlan; és mégis nincsen olyan sötét Azrael szárnyai kiterjesztve a fél világ fölött, kardjával egyik tengertől a másikig tisztára söpörve a földet: a mely igazabb valóság volna, mint ez.”

5 Carlyle Tamás: A franczia forradalom. III. MTA Könyvkiadó Hivatala, Budapest, 1878.

292-293. old.

6 Uo. 375. old.

7 Fraknói Vilmos: Martinovics és társainak összeesküvése. Ráth Mór, Budapest, 1884. 23. old. A továbbiakban: Fraknói, 1884. Ld. ált.: Benda Kálmán: A magyar jakobinus mozgalom történeti irodalmának rövid áttekintése. In: Uő: Emberbarát vagy hazafi? Tanulmányok a felvilágosodás korának

Karinthy költeményének Martinovics- ábrázolását minden bizonnyal befolyásoló Fraknói Vilmos pedig a magyar jakobinus mozgalom vezetőjéről írt határozott elítéléssel, Martinovics és társainak összeesküvése című könyvében: „Szenvedélyes és nagyravágyó, hiú és bizalmatlan férfiú vált belőle.”7 A Martinovics elleni 1794—1795-ös eljárás bemutatásánál a következőképpen jellemezte őt: „A reá nehezedő csapás súlya nem törte meg. A börtön néma magánya és nélkülözései, a kétes jövendő rémképei szellemét nem fosztották meg hajlékonysága és leleményessége előnyeitől. A ravaszságot jóhiszemű őszinteség öltönyébe burkolni, valótlan dolgokat merész határozottsággal adni elő: korán megtanulta, és most mesteri ügyességgel tudta.

Önző érdekek rugói mozgatták; nem voltak nagy eszméi, sem erős szenvedélyei, melyek a szerencsétlenség napjaiban megóvnak a kétségbeeséstől és visszatartanak a lealacsonyodástól. Nem a sors csapásai alatt elbukott hős gyanánt tűnik fel; most már leplezetlenül áll a nagyravágyó cselszövő, a ki csak álnokságát és hiúságát őrzi meg mindvégig.”8

magyarországi történetéből. Gondolat, Budapest, 1978. 213-231. old.; Uó: Az 1795-ben kivégzett magyar jakobinusok hamvainak eltemetése 1960-ban. In: Király Béla emlékkönyv. Háború és társadalom. War and Society. Guerre et société. Krieg und Gesellschaft. Szerk. : Jónás Pál—Peter Pastor—Tóth Pál Péter. Századvég, Budapest, 1992. 79-90. old. a Fraknói, 1884. 239-240. old.

316