Utazás Karinthyából Epepébe II. - Budapesti Negyed 65. (2009. ősz)
Forradalmak kora - Vörös Boldizsár: Forradalom a műalkotásban – műalkotás a forradalomban
Egy 1929-es írásában pedig Karinthy így faggatta Georg Büchnert: „Carlyle könyve »History of French Revolution« akkoriban jelent meg. Olvastad, úgy-e? Hogyne olvastad volna. Ha az én koromban lennél, nem tagadnád már magad előtt se, hogy soha Dantonod meg nem írod e káprázatos könyv hatása nélkül, nem tartanád megalázónak, hogy közvetve, egy remekművön át csapott megama Látomás, mintahogy nem resteljük, ha a pokolról írván, vagy beszélvén, Dante jelzőit és képeit használjuk közvetlen képnek és jelzőnek. És én is elmondanám neked. [...] Tizenhétéves voltam, mikor Carlyle époszát először olvastam. Addig a történelemkönyv unalmas patronjait ismertem csak — a forrásművek, memoárok megismerésének szomjúságát Carlyle oltotta belém.”2 Az író beszámolt arról is, hogy a Nemzeti Múzeum hírlaposztályán hozzájutott néhány francia forradalmi újság eredeti példányaihoz. Budapesten bolyongva, a Vérmezőhöz érve pedig Martinovics Ignác alakja idéződött fel emlékezetében: „Nem amit az iskolában tanultam róla. Néhány száraz, de megbízható adat, ha jól emlékszem, Fraknói püspök könyve egy szikár, sötétszemű ferencrendi hejh a vérpadon/ Az 6 fejét vevék". Ld. OSZK Kézirattár, Quart. Hung. 3434.1.51-52. old. Vö. Karinthy Frigyes, 1987.45-46. old. 2 Karinthy Frigyes: Martinovics. In: Uő: Minden másképpen van. (Ötvenkét vasárnap.) Athenaeum, Budapest, [1929.] 184. old. A továbbiakban: Karinthy Frigyes, 1929. - A Kőhalmi Béla által szerkesztett, 1918-as Könyvek Kö nyve-összeál I ítás- ban Karinthy legkedvesebb könyvei között jelölte meg Carlyle: A francia forradalom története című munkáját. Karinthy Frigyes... In: Könyvek Könyve. 87 magyar író, tudós, művész, közéleti ember és kiadó vallomása kedves olvasmányairól. Szerk., bev.: apátról, aki valami diplomáciai kiküldetésben Párizsban járt abban az időben és visszatért.” Karinthy visszaemlékezése szerint olvasmányai, személyes élményei nyomán ekkor, 1905-ben írta meg Vérmező című költeményét.3 Jól látható, hogy a különböző időpontokban keletkezett visszaemlékező írásokban közös a felfokozott érdeklődés a francia forradalom iránt - ám ugyanakkor a visszabor- zadás is, a forradalom kegyetlenségeitől. S e lelki-gondolati elemek, tényezők - ha különböző megjelenési formákban is - jelen vannak a Vérmező 1909 és 1919 közötti szövegváltozataiban is. Carlyle, Fraknói, Karinthy Karinthy Vérmezegének forradalomábrázolására a visszaemlékezés szerint meghatározó befolyást gyakoroló Carlyle-mű ugyanis meglehetősen szkeptikusan írt a forradalmakról általában: „Sivár, mélyen elszomorító a forradalom minden formájában”,4 a francia forradalom terrorjáról pedig kifejezetten elutasítóan: 1793 nyarán „[a] nagy guillotine minden nap megkapja a maga réKőhalmi Béla. Lantos, Budapest, 1918.105. old. A Pesti Napló 1919. február 16-i számában megjelent, a francia forradalom alakjait felidéző, humoros, aktuális utalásokat tartalmazó Frimaire 13. című jelenetét az író a Carlyle-Karinthy szójáték-aláírással adta közre: Carlyle-Karinthy: Frimaire 13. Pesti Napló, 1919. február 16.10. old. 3 Karinthy Frigyes, 1929.183-189. old. Vö. még: Tóth Árpád: Karinthy Frigyes. Aurora, 1922/1. 52. old. 4 Carlyle Tamás: A franczia forradalom. 2. k. MTA Könyvkiadó Hivatala, Budapest, 1875.116. old. 314
